Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Kulcsár Szabó Ernő: „Graciőz" kötetlenség. Szólam és írhatóság Esterházy prózájában

lenebb vakfoltja annak. Mert az nyilvánvaló, hogy az elbeszélés szólambeli hangolásának ez a Márk-változat\g (2014) folytonos jelenlétű esztétikai minősége sokkal összetettebb poétikai viselkedésmintákban30 valósul meg ahhoz, hogy csupán az ítéletesztétikai beállítódás elutasítását láthassuk benne. Miközben az alapvetően igaz marad, hogy Esterházy művei, egészen a Hasnyálmirigynaplóval bezárólag, elsődlegesen nem ítélkezésesztétikai horizontban teszik hozzáférhetővé (mert nem a szubjektivitás formális struktúráiban alapozzák meg) az esztétikai tapasztalat történéseit.

Ez az interpretáció formanyelvén alig leképezhető nyelvi regisztergazdagság - ahogyan azt a Bevezetés a szépirodalomba képi-ikoni- kus formában reflektálja is - egyszerre jut érvényre az elbeszélésnek a mindig „egyfelületű" Möbius-szalagra emlékeztető, egy hangnemként érzékelhető többszólamúság paradox dallamvonalában, illetve az egyszerre hosszmenti és horizontális „kiterjedésű"31 rétegzettség Penrose-háromszöget idéző, multiperspektivikus viselkedésében. Érthető mindez úgy is, hogy ez a modálisan így artikulált elbeszélésmód elsősorban a merev szemléleti, műfaji és diszkurzív formák erős korlátozásán keresztül alakítja ki az Esterházy-szövegek esztétikai tapasztalatának koordinátáit. Ennek a szépprózai beszédmódnak a nyomatékos hanghoz-kötöttsége32 Esterházynál azonban - s alighanem ebben van nyelvművészetének legrokontalanabb s egyszersmind legegyéní- tőbb jegye - nem pusztán „a mindent nyelvnek tekintek" axiomatikus megerősítését jelenti. A nyelviség rendkívüli felértékelése önmagában nem szokatlan jelenség a 20. század klasszikusainál. A hanghoz-kö30 A Termelési-regény Marie Antoinette-motívumának hirtelen fordulatához képest a függőben (1981) például egy olyanfajta váratlan irány- és szempontváltás-típus is konstitutívnak bizonyul, amelyik nem a poentírozó tréfás-anekdotikus kisformák műfaji tartozéka: „...botrányos viszont az igazság, az, és minden a létet alapvetően érintő dolog az, e botrányt föl kell ismerni, és ha a helyzet úgy hozza, azzá kell lenni, mindez nem program, ő, K„ nem próféta, hanem, amint mondta, egy ürge, nem program, hanem készenlét, védtelenség, figyelem, egy élete, egy halála, térdével előrenyomult, faltörő kosként választva széjjel a Drahoschéit, porcleválás, villant az eszébe..." Esterházy Péter, Függő, Magvető, Budapest, 1981,148.

31 „Ha magyarul leírok egy mondatot, akkor azt tudom, hogy az hogyan helyezkedik el mondjuk Garaczi László és Pázmány Péter között, vagy még beleértve a sarki fűszerest is." Esterházy, Egy kékharisnya..., 313.

32 Lásd az 5. sz. lábjegyzetet.

30 / Kulcsár Szabó Ernő