Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Kulcsár Szabó Ernő: „Graciőz" kötetlenség. Szólam és írhatóság Esterházy prózájában

mi?!" „Hát, kedvesem - válaszolt ő egy márkinő kedélyével ha a sorsolás szeszélye úgy hozza."24

Ez az egyszerre több látószöget érvényesítő, eltérő beszédaktusokból építkező, de a narrátorhoz kötött szöveg itt olyan váratlan hirtelenséggel vált regisztert a lenti, ösztönszerű indulat és a graciőz könnyedség hangfekvései között, hogy a történésben magának az anekdotikus kispróza! struktúrának a nem kalkulálható, elő nem készített képződését viszi színre előttünk. Ez a várhatótól hirtelen eltávolodó képződés-akár úgy is, minta nyelvi konfiguráció előreláthatatlan eseménye - alakilag legtöbbször a mikszáthi kisformák narratív mintáit követi. A regény egy másik pontján az elbeszélés váratlan diszkurzív fordulata pl. magát Mikszáthot idézve így következik be:- Hány óra, Móricz bácsi?

Jókai tréfás kedvében volt. - Hát órád vagyok én neked?

Járok, ütök, de nem mutatok.

S ezzel jól hátba ütött, és tovább ment. A föld is remegni látszott e pillanatban. Szilágyi Dezső jött ki a tanácsteremből, fújva, lihegve, mint a bölény a bozótból.- Kegyelmes uram, kérlek, hány óra? - Rám nézett lesúj- tón, és felförmedt.- Miféle szamár kérdés ez?

Elsompolyogtam onnan, és a sok közömbös, hideg alak közt az egyetlen nemeskéri Kiss Pál nézett rám nyájasan, ismerősen.- Méltóságos uram, hány óra van?

Gondolkozott, kihúzta az óráját, rátekintett, majd hirtelen visszacsapta a fedelét.

Ha éppen tudni akarod - szólt habozva -, megkérdezhetem Darányitól."25

24 Uo„ 229.

25 Uo„ 292.

26 / Kulcsár Szabó Ernő