Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Kulcsár Szabó Ernő: „Graciőz" kötetlenség. Szólam és írhatóság Esterházy prózájában

De míg Mikszáthnál nem változik (vagy: törik) meg a közlés modalitása, Esterházynál nemcsak a grammatika lép ki a diszkurzus addigi rendjéből, hanem a jelentésképződés vektorai is elfordulnak a korábbi iránytól. A két részlet összehasonlítása során ugyanis kiviláglik, hogy Mikszáthnál a jelentésimpulzusok irányváltását - mint általában - nem követi a beszéd hangnemváltása. Poétikailag tekintve ez azt jelenti, hogy az intencionális átirányulást ugyanaz a szintaxis hajtja végre, mint amelyik előkészítette.

Egészen eltérő ugyanakkor az elbeszélés szólamának hangolása a Függő zárlatában, ahol a látvány asszertív képződése a Ca- mus-szöveg harmonikus és fenyegető észleletein keresztül teszi hangsúlyossá egy feszült ünnepélyesség érzékleti összhatását. A szövegrész záró modulációjában ezzel együtt egymást is ellentétező impulzusok mesteri egybeépítésével szilárdítva meg a humán perspektíva veszélyeztetett nyitottságát:

kemény éjszaka borult fölé, ahogy most is, a szélseperte és szélcsiszolta égbolton tiszta csillagok ragyogtak, s egy villó- dzó távoli fény pillanatonként tovatűnő hamut kevert belé, a szellő fűszer és kő szagát hozta, néhány utcával arrébb, mintha egy autó siklanék hosszan a nedves úttesten, elsuhan, és nyomában távolból jövő zavaros kiáltások törik meg a csendet, téli bosszantás!, aztán teljes súlyával viszahull rá a csönd, mely égbolt és csillag, mi történik itt, édes Istenem...26

Kétségtelen ugyanakkor, hogy az elbeszélésnek ez az ünnepélyes nehézkedésű, sötétebb tónusú minősége - Kosztolányitól Ottlikig, sőt, Máraitól Mészölyig is - jóval gyakoribb és ismertebb poétikai jegye a modern magyar prózának, mint a számos formai leleménnyel

26 Esterházy, Bevezetés a szépirodalomba, 246.

.Graciőz" kötetlenség. Szólam és írhatóság Esterházy prózájában / 27