Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Reichert Gábor: A Termelési-regény és a realista hagyomány

lévő műve - realista regényhez méltó módon - a lehető legszélesebb rétegek számára érdekes és hozzáférhető legyen, de ez irányú erőfeszítései rendszerint önmaguk paródiájába fordulnak:

Megdolgoztatta ő a csapattársait. Nemcsak hosszú, és kizárólag kitartó futás után megállapíthatóan elérhetetlen labdákkal futtatta őket, hanem adatokért is. A Másik Összekötőnek a szövőnők bérezéséről kellett hírt hoznia.

„Jól keresnek, de szar meló" - mondta a Másik Összekötő. „Pontosan, fiacskám, nekem teljesen pontosan kell."

„Mér?" „Mér, mér?! Zsírér." Ezzel el volt a fonal vágva. De elég lustán dolgoztak a megbízottak a motiváció híján.

Lett is ráripakodás. Ő mérgesen megszólított egy mulasztót: „Fűzfa, olyan [-jhőst csinálok belőled, hogy leshetell"

A fiúk nevettek, nevettek - de azért kicsit megneszültek.

(423, kiemelés az eredetiben.)

A szövőnők bérezésének megismerésére tett sikertelen próbálkozás több tanulsággal is szolgál. Egyrészt ironikus módon utal a szocreál irodalom egyik legelcsépeltebb eszközére, a munkásosztály viszonyainak puszta számadatok rögzítésével való ábrázolására, másrészt az elbeszélő elismeri Esterházy alkati idegenségét az efféle realizmusfelfogástól, amikor felhívja az olvasó figyelmét arra, hogy mesterének fogalma sincs arról, hogyan él a korszak munkássága. Minden ironikus felhang ellenére azonban számomra úgy tűnik, a mester némi rezignáltsággal veszi tudomásul azt a szakadékot, amely műve és az általa megjelenített világ között húzódik.

„Olvastam ezt a könyvedet" - dörmögte a jobbhátvéd.

A mester szomorúan bólintott. A másik farigcsált. „Én ilyeneket nem szoktam (szokok) olvasni. Hajtok a pénzért, van kire költeni, aztán meg alszom. Megérdemlem,

A Termelési-regény és a realista hagyomány / 243