Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Reichert Gábor: A Termelési-regény és a realista hagyomány

tejeszacskóból a tej az asztalra folynék. [...] Semmi didaktika, hanem a tej«" - mondja a mester, a kijelentés megértéséhez pedig Ecker- mann empirikus módszerhez folyamodik:

E sorok írója, amint az már az eddigiekből egyértelműleg kiviláglott, komolyan veszi az irodalmat. Vett tehát - az adandó alkalomkor - 10 liter tejet, 16 db félliteres és 2 db 1 literes flakont, és kiment a konyhába, hogy ott azokat ügyetlenül felbontsa. Mondhatja, sok dolog eszébe jutott a módszereket illetően. A fogával marcangolta a közepén, s a tej az arcába fröccsent. „Hogy az idő... így?" - csóválta ijedten tejes fejét. (289-290, kiemelés az eredetiben.)

A jegyzetek írója tehát nem adja fel a küzdelmet az általa idealizált realista elbeszélésért, az általa egy helyütt „realista írónak" (328.) nevezett mester azonban meglehetősen lekezelően nyilatkozik a fogalomról:

„Tudja, barátom, én láttam egy szerkesztőt, aki mikor egy novelláról, bizony mondom: az enyémről, valaki azt állította: de öregem, hisz ez reálista mű! akkor orrlyukai, mint a harci ménnek megremegtek, és reménykedve azt válaszolta: Gondolod, Imre bátyám?... Miért is mondtam ezt el? Ja. Én is így remegek a krumpliszagra." (344.)

A Termelési-regény elbeszélői szólamait egymás mellé állítva megállapítható, hogy bár Eckermann túlzásba vitt igyekezete mindvégig komikus színben tünteti fel a jegyzetek készítőjének vonzódását a „reálizmushoz" - jó példa erre az a jelenet is, amikor „a szemeteskocsi reálista zörejéről" beszél (377.) -, végül nemcsak az ő, hanem a mester erőfeszítéseinek értelme is megkérdőjeleződik. A regénybeli Esterházy szemlátomást törekedni próbál arra, hogy születőben

242 / Reichert Gábor