Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Reichert Gábor: A Termelési-regény és a realista hagyomány

meg, a mester is füzetbe ír, és ó nem gépel ő, nem, ebben a technokrata világban betűre játszva, hallgatja a csízek, sármányok, vakondok örökszép dallamait, míg felelős szkepticizmusával gondolkodik a (szocialista) világról. (394.)

A csízek, sármányok és vakondok eszünkbe juttathatják Déry ítélet nincs című memoárját, amelynek elbeszélője előszeretettel időz el a balatonfüredi nyaraló kerti élővilágának bemutatásánál, de említhetjük A napok hordaléka című cikksorozatot is, amelynek darabjai néhol egészen furcsa asszociációkat keltenek flóra és fauna, valamint a „(szocialista) világ" működése között. Galgóczi empatikus és különösen Déry kevésbé empatikus említése egyaránt annak az értelmezési sémának az ürességére adott válaszként érthető, amely az elbeszélő epikai hitelét magának az írónak a való életbeli alakja és a társadalmi hierarchiában betöltött pozíciója felől szeretné levezetni. A mester mindeközben tudatában van annak is, hogy Galgóczi és Déry „múlandósága" az irodalom megváltozott keretfeltételeivel is összefügg, amelyeket azonban a hivatalos kultúrpolitika tudatosan igyekszik figyelmen kívül hagyni. Ez a hetvenes évek közepétől egyre erősödő feszültség7 pedig kapcsolatban áll saját nemzedékének „szerepnélküliségével", amennyiben az nem találhatja meg a helyét a számára kijelölt koordinátarendszerben:

[Esterházy] tudta, hogy az írónak most már nem kell lelencgyerekek sorsáért szót emelni és a rövidebb munkanapért, a több szabadidőért sem kell a munkás-paraszt hatalom ellenében tollat ragadnia! De már például a szabadidő valódi fölszabadításának, értelmének, embert gazdagító tartalmainak kiküzdésében nagy, semmivel sem pótolható szerepe van a művészetnek." (298.)

7 Ennek a feszültségnek az okait és következményeit nagy részletességgel veszi számba Spiró György idézett szövegében: Spirö, I. m. Lásd még: Zalán Tibor, Arctalan nemzedék = Fasírt, 35-56., illetve Szilágyi Ákos, A „fiatal irodalom" mint megtévesztés és hamis tudat = Fasírt, 77-91.

A Termelési-regény és a realista hagyomány / 239