Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Reichert Gábor: A Termelési-regény és a realista hagyomány

Az iménti - leginkább talán Király István „mindennapok forradalmisá- ga"-elméletének paródiájára emlékeztető8 - szövegrész jól mutatja, hogy a Termelési-regény akár az irodalom megváltozott keretfeltételeit mintegy tüntető jelleggel szem előtt tartó és azokhoz minden lehetséges eszközzel igazodni igyekvő alkotásként is olvasható, amely éppen az igazodás lehetetlensége miatt nem képes az elvárásoknak megfelelő történetet tárni olvasója elé.

A szöveg töredezettsége nem kis részben az egységes elbeszélői hang felszámolásának következménye, az egyes elbeszélői szólamok pedig sokszor homlokegyenest ellentmondanak egymásnak. A Termelési-regény második részének elbeszélője és hőse között például nem mindig olyan nagy az összhang, ahogyan azt a mester-tanítvány viszony elvileg feltételezné. Eckermann mint Esterházy Péter életének krónikása olykor hőse védelmében vonakodik megírni az „igazságot", olykor pedig éppen az „igazság" nevében szándékosan ellentmond mesterének. Az első típusra jó példa lehet egy jelenet, amely a mester futballcsapatának aktuális kocsmázásáról számol be. Amikor a nős mester a görbe este vége felé szemezni kezd egy lánynyal, az elbeszélő szemérmesen félbeszakítja beszámolóját:

E sorok írója zavart érez; vajon helyesen cselekszik-e, amidőn fölfed? „Tudja, barátom, bajos dolog állást foglalni a kor tévedéseivel szemben; ha ezeket ellenezzük, magunkra maradunk; ha pedig nekik behódolunk, ez sem becsületünkre, sem örömünkre nem válik." Ha-ha-ha: de most épp az van, hogy ő a „kor"... Senkiből ne csináljunk pirosított ajkú, flitteres operett katonát, de vajon helyes-e a tárgyszerűség, ha az nem tipikus? Mégis: leírom a dolgokat, ahogy voltak, talán nem most válik az szégyenire senkinek se. (197-198, kiemelések az eredetiben.)

8 A Termelési-regény és Király István irodalomfelfogásának egymás mellé olvasásához lásd: Horváth Iván, Közeire nézni.

240 / Reichert Gábor