Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Gintu Tibor: A Harmonia ccelestis az anekdotikus elbeszélői hagyomány kontextusában

esetében a műfaj konstitutív sajátossága, mivel az anekdota csattanója többnyire nem tart igényt a referenciális igazságra. Még a valós történelmi személyeket felléptető anekdoták esetében sem elvárás, hogy történetileg hiteles tényekre, megtörtént eseményekre épüljön. A történelmi - vagy Tarjányi Eszter kategóriáját használva: faktuális18 - anekdotákkal szemben támasztott igény csupán az alak egy-egy jellegzetesnek vélt tulajdonságának megjelenítése, nem pedig a kétségtelen megtörténtség. Az anekdotának ezt a referenciális szempontból megbízhatatlan természetét a köztudat, illetve a köznyelv is ismeri, erre utal az ismert emberek alakját felidéző emlékezésekben olyan gyakran visszaköszönő „de ez csak egy anekdota" fordulat.

Az anekdotikus örökségnek van egy olyan problematikus vonatkozása, amely az Esterházy-prózát is érinti. A 19. századi anekdotizmus egyik sokat bírált jellegzetessége az a derűs kedélyesség, amelyet az értelmezők többsége egyfajta szellemi tompultságként interpretál és a műfaj elengedhetetlen kellékének vél. Ennek a mentalitásnak a szellemi horizontja valóban meglehetősen szűkös, ugyanakkor az átértelmeződés révén ez a kényelmes, némiképp tunya kedélyesség akár új tartalmat és rétegzettséget nyerhet. Korábban már esett szó Krúdy szövegeinek melankolikus humoráról, amely az elmúlásra és minden érték eredendő viszonylagosságára adott összetett reflexióként közelíthető meg. Tersánszky műveiben, melyek mintegy követendő példává emelik az együgyűek degradált helyzetük ellenére is töretlen, elemi életkedvét, az életöröm az emberi létezés alapvető viszonyulása a világhoz. Az Esti Kornél énekének Esti Kornél értelmezése a könnyűt, a felszínt, a játékot magával az élettel azonosítja,

tetése - zavarja a »történeti hitelt«. Önértelmezésként, különösen pedig a könyv első felének magyarázataként is felfogható az az észrevétel, mely szerint »a játékot mindenki komolytalannak tekinti, alsóbbrendűnek, csak játéknak, miközben nekem homlokegyenest ellenkezőek a tapasztalataim«. [...] Játék és élet kettőssége ugyanúgy lerombolódik, mint kitaláltság és tény szembeállítása.'' Szegedy-Maszák Mihály, A történelem elképzelt hitele, Kortárs 2000/9,108.

Hasonló megállapítást tesz Szirák Péter is: „Részben a narratív és diszkurzív rög- zítetlenséggel függ össze, hogy a Harmonia egészének (változó mértékben) meghatározó jegye a kitalált és a megtörtént textuális egybefonódása, a valóság és az imaginácíó felcserélhetősége." Szirák, Nyelv által lesz, 97.

18 Tarjányi, Idézett mű, könyvészeti adatok, 16.

226 / Gintli Tibor