Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Gintu Tibor: A Harmonia ccelestis az anekdotikus elbeszélői hagyomány kontextusában

míg a mélységet az elmúlással, a semmivel, a búvár által felhozott nyomorú sárral. A könnyű ennek a komorságnak, ennek a súlynak a virtuális, érzelmi meghaladása. Az Esti Kornél anekdotikus Esti-nar- rációja többek között ennek a játékos könnyűségnek a szólamaként is értelmezhető.

Az anekdotikus humornak, ha teszik anekdotikus derűnek tehát már Esterházy Péter prózája előtt is léteztek olyan változatai, amelyek azt nem a szellemi tunyaság vagy a reflexióra képtelen naivitás beszédmódjaként juttatták érvényre. Az „ontológiai derű" Esterházy prózájával kapcsolatban gyakran felbukkanó fogalma is értelmezhető az anekdotikus hagyomány kontextusában. Nem csupán azért, mert a Javított kiadás minden korábbi Esterházy-műnél önéletrajzibb jellegű szövegében maga a szerző sem tagadja meg: „nem szeretnék rosszkedvűbb, rosszabb kedvű lenni. Búval gyakott. Amit Mészöly mondott (nem irónia nélkül) rólam: az ontológiai derű, hogy azt nem szívesen vetném el. Nem szívesen adnám oda."19 Sokkal inkább azért, mert a Harmonia ceelestis szövegét olvasva a különböző szólamokban rendre olyan szakaszokra találunk, amelyek egyfajta megzavarhatatlan életörömről szólnak. A létezésnek ebben az örömében nincsen semmi naivitás, ez a beállítódás úgy dönt a derű mellett, hogy közben reflektál az emberi lét negatív vonatkozásaira. A kötetből idézhető számos szöveghely közül csupán kettőt vizsgálok meg közelebbről, egyet-egyet választva az első és a második részből. Jóllehet a perspektíva mozgékonysága, illetve az alakok változékony identitása miatt érdemes óvatosan bánni az egyes szöveghelyeken olvasható kijelentések általánosításával, a szöveg egészére történő kiterjesztésével, a hasonló locusok előfordulásának gyakorisága20 arra enged következtetni, hogy az alább citált részletekben megmutatkozó szemléletmód érvényessége átfogóbb az adott szövehelynél.

19 Esterházy Péter, Javított kiadás, Budapest, Magvető, 2002,14-15.

20 Terjedelmi okokból nem idézem azokat a további szöveghelyeket, amelyek kiemelkedően fontosnak tekinthetők a tárgyalt kérdés szempontjából, csupán az oldalszámokat adom meg: Esterházy, Harmonia..., 56, 141, 143-144, 204, 315, 378, 466, 488.

A Harmonia ceelestis az anekdotikus elbeszélői hagyomány kontextusában / 227