Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Kulcsár Szabó Ernő: „Graciőz" kötetlenség. Szólam és írhatóság Esterházy prózájában

rűbb, mondatnyi egységekben is a regiszterek tágas tereit járva be - akár az utcától a galaxisig. Egyik interjújának szöveges változatában így például: „Ne' má, hogy egy miniszterelnökön múljék, hogyan nézek fűre, fára, csillagra, a fiamra, férfira, nőre, filodendronra." Ha első hallásra nem tűnnék is fel: itt nemcsak a szociolektusok és regiszterek közti feszültség - tehát a ne' má és a csillagok közti mérhetetlen nyelvi távolság - alakítja az aforizmatikus beszéd sűrített atmoszféráját, hanem a fű, fa motívum előhívta idiomatikus szólásgazdagság is, vagy Weöres Sándor Fű, fa, füst"-je éppúgy, mint az alliteráló főnevek akusztikai „dallama" és hangzó materialitása (fű, fa, fiú, férfi, filodendron) is. Miközben az is megfigyelhető, hogy a könnyed és a súlyosabb nyomaték összjátéka itt sem viszonylagosítja a jelentéshangsúlyokat. A mondat graciőz játékossága, elbűvölő ritmikai mozgékonysága nem a közlés motiválatlan többértelműségének áll a „szolgálatában".

Először a Termelési-regény tesz tanúbizonyságot arról, hogy az epikus folyamat összetettebb alakításában is egy olyan, kisprózái elemekből építkező elbeszélésmódnak van kulcsszerepe, amely a nem-kauzális, nem-plotszerű narráció kötetlensége következtében éppúgy képes hirtelen összekapcsolni a történelmi és jelenbeli sorsok távlatait, mint összeilleszteni annak a közbeiktatásos elbeszélésnek az - olykor egyazon szekvencián belül is - változó beszédhelyzeteit és közléshorizontjait, amely mondatrészeket és szintagmákat megbontva artikulálódik egy permutatív, hiperbaton-technikára épülő szintakszis támogatásával:

„Ah, die guten, alten Familien" - pihegte valaki „púderbástyái" mögül. Ekkor a mester édesatyja felöltötte azt az arckifejezését, amely a nagy kópéságok rejtésére van hivatva. „Régi família? Ez két dolgot jelent. - Körülménye- 11

11 Özönvíz-táj ez, tág és szédítő, / a kőkorszaknál ősibb az idő, / emlékezés sem kísér az úton - / Ekképp mesélték, csak innen tudom: / mikor pelenkám volt még és dadám / s a Hold kezemnél ült az almafán, / az „ee-ee" és „papa-mama" után / az első, amit kimondott a szám: / „fű, fa, füst".

Graciőz" kötetlenség. Szólam és írhatóság Esterházy prózájában / 21