Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Gintu Tibor: A Harmonia ccelestis az anekdotikus elbeszélői hagyomány kontextusában

fejezet zárlata világít rá.2 Hogy az anekdotikus narráció alkalmassá tehető összetett létszemlélet színrevitelére, azt Krúdy prózája mutatta meg, különösen Boldogult úrfikoromban című regénye, amely az elmúlással szembesülő rezignációt az anekdotizmus humor és irónia között egyensúlyozó komikus hangoltságával kapcsolta össze. Cholnoky és Krúdy poétikája aligha gyakorolt számottevő közvetlen hatást Esterházy prózájára, ahogy Tersánszky, Móricz vagy Márai anekdotizmusa sem.3 Az anekdotikus előadásmód Krúdy mellett leglnvenciózusabb újraértelmezője, Kosztolányi azonban nyilvánvalóan inspirálóan hatott Esterházy poétikai önértelmezésére, illetve elbeszélői gyakorlatára. Nemcsak az Esti című regényben láthatjuk ennek nyilvánvaló nyomait, de Esterházy talán leglátványosabban anekdotikus művében, a Harmonia ceelestisben is. A komolyság és komolytalanság kapcsolatára utaló szakaszok4 az Esti Kornél énekére tett utalásokon keresztül nagyon határozottan jelölik ki azt a szövegkorpuszt, amely a modernizált anekdotizmus példáját szolgáltatta Esterházy számára.

Jóllehet az anekdotát már Babits kritikája - igaz, határozottan negatív éllel - megemlítette a gyűjtemény műfaji komponensei között,

2 Szóval, nem unalmas? - kérdezte. - Eléggé érdekes? Eléggé képtelen, valószerűtlen és hihetetlen? Eléggé föl fogja bőszíteni azokat, akik az irodalomban lélektani megokolást, értelmet, erkölcsi tanulságot is keresnek? jó. Akkor megírom." Kosztolányi Dezső, Esti Kornél (Kosztolányi Dezső Összes Művei, Kritikai kiadás), Kalligram, Pozsony, 2011,140.

3 Márai esetében elsősorban a Szindbád hazamegy, a Féltékenyek, illetve a San Gen- naro vére című regények kapcsolódnak ehhez az elbeszélésmódhoz.

4 „Mária Terézia prüszkölt, nem szerette a léhaságot, komoly asszony volt. Apám sem komolytalan, de a komolyság nagyon közel állt benne a komolytalansághoz, hol ez, hol az bukkant elő, s e bukkanásnak, ha létezett is rendje, nem kiszámíthatón. Édesapám elszántan volt léha, ami nem a léhaság akarását jelentette, hanem annak szabadságát, szabadjára eresztését, mindez beágyazva a bánat elleni globális viadalba." Itt és a következőkben az alábbi kiadásra hivatkozom: Esterházy Péter, Harmonia cselestis, Magvető, Budapest, 2000, 141.

„Édesapám hol a sátrában olvasott (mit?), hol a közeli Eszéken promenádozott, vagyis próbálkozott magánnyal és mélységgel, valamint társasággal és színes sekéllyel - mégis úgy érezte magát, mint Tonio Kroger, hogy elmegy mellette az élet." Uo„ 154.

Ha most elengedném, kirepülne a világból! - kurjantotta apám.- Hát ne engedjen el, maflicsek! - gondolta a lány, s noha kibukott belőle valami kacarászás- és sóhajféle, annyit mondott csak, hogy ne komolytalankodjék. Láthatóan osztozott abban a közkeletű tévedésben, amely a játékot komolytalannak tartja, hülyéskedésnek, viccnek, infantilisnek, éretlennek, gyerekesnek." Uo„ 500.

218 / Gintli Tibor