Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)
Gintu Tibor: A Harmonia ccelestis az anekdotikus elbeszélői hagyomány kontextusában
ez az alkotóelem az Esti Kornél szövegében a legutóbbi időkig kevés figyelmet kapott, ami aligha független az anekdotizmusra vonatkozó előítéletektől. Az elmúlt 20-30 év során a hazai irodalomtudomány Nyugat-kánonjának legfontosabb alakjává Kosztolányi Dezső vált, s aligha kétséges, hogy a legtöbb publikáció éppen az Esti Kornélró\ született, amely a felértékelődött életművön belül is legnagyobb figyelmet kapta. A dinamikus és kiterjedt Kosztolányi-kutatás azonban alig hozott olyan publikációt, amely egyáltalán említést tett a másodlagos elbeszélő beékelt szövegeinek anekdotikus karakteréről, nemhogy annak poétikai és esztétikai teljesítményét méltatta volna. Miközben a menipposzi szatírát - melynek egyetlen teljes szövegében fennmaradt változata, Seneca Apocolokyntosisa, verset és prózát váltakoztató formájával, harsány trágárságával nem sok rokon vonást mutat Kosztolányi elbeszélésmódjával - mintegy magától értetődően a műfaji előzmények között tartja számon a recepció, addig a kézenfekvőnek tűnő anekdotikus hagyomány többnyire meg sem említődik a műfaji alkotóelemek között. Ennek a sajátos egyoldalúságnak az oka minden valószínűség szerint abban keresendő, hogy a Kosztolányi iránt elkötelezett értelmezők kedves szerzőjüket nem akarták hírbe hozni sem a gyanús műfajjal, sem az ahhoz kapcsolódó kétes értékű elbeszélésmóddal. Pedig minden bizonnyal Kosztolányi kötetének beékelt Esti-narrációja az összekötő kapocs a mikszáthi és az Esterházy-féle anekdotizmus között. Kosztolányi Esti-narrációja ugyanis az oralitás részben még kollektív karakterjegyeket mutató mikszáthi változatát összekapcsolta a tárca ugyancsak élőbeszédet imitáló szellemességével, ami anekdotizmusának a korábbiaknál in- tellektuálisabb és invenciózusabb jelleget kölcsönzött. Kosztolányi művében remekül megfér egymással a szórakoztatás, a poétikai önreflexió és az elmélyült létértelmezés, ami a több szinten olvasható posztmodern epika egyik legközvetlenebb hazai előzményévé avatja az Esti Kornélt Az anekdotizmusnak ez a mozgékony, szellemes és enyhén szubverzív változata már egészen közelállónak mutatkozik A Harmonia coelestis az anekdotikus elbeszélői hagyomány kontextusában /219
