Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Fodor Péter: Arcéi, barkácsolás, implicit olvasók. Utazás a tizenhatos mélyére

az irodalmi metafikció változataira (pl. Bulgakov Mester és Margari­ta című regényére) történő utalások, másfelől annak a helyzetnek a lélektani kibontása és irodalmi (Helmut Heißenbütteltöl és Karinthy Frigyestől származó) idézetekkel való körülírása, mely azáltal keletke­zik, hogy az apa fordítja a fia szövegét németre. A szerzőre jellemző önkommentáló, metafiktív szöveg és az intertextusokkal bátran élő alkotásmód nyilván nem volt ismeretlen az irodalmi folyóirat olva­sóinak, miközben Esterházy ezekkel a sportláp (tehát egy másik cél­közönség) számára írott cikkeiben nem élt.24 A kéz könyvbeli változa­ta inkább ez utóbbiak stílusára és megformáltságára emlékeztet. Ez ugyanakkor nem jelenti, hogy Esterházy a sportújságírói stílus felé közelített volna egykori írásaiban, vagy épp 2006-os könyvében, sőt annak zsargonját mindig ironikus távolságtartással idézi.25 Ugyanak­kor kétségtelen, hogy a könyv nyelvhasználata - nyilván nem függet­lenül attól, hogy terjedelmének nem elhanyagolható része eredetileg olyan magyar és német lapokban jelent meg, melyek közönsége nem föltétlenül Esterházy Péter vagy más posztmodern prózaíró munkáin szocializálódott - szélesebb olvasóréteg számára válhat élménysze­rűvé. Beszédes, hogy míg a szerző Hahn-Hahn grófnő pillantása című útirajza rizomatikus intertextuális hálózatával, a közbeiktatott műfa­jok sokféleségével, az elbeszélésmód folytonosságát gyakorta meg­szakító hangnem- és perspektívaváltásaival ellene hat az önéletraj­zi olvasásmód érvényesíthetőségének, addig az Utazás a tizenhatos mélyére úgy fűzi össze a korábbi Esterházy-szövegeket, szövegrész- leteket, hogy ahhoz épp az útirajz narratív sémáját és az önéletrajzi elbeszélőt hívja segítségül. Sőt akár azt is mondhatjuk, hogy ha a be­fogadó (legyen az akár magyar, akár német nyelvű) nem ismeri föl 24 Talán innen érthető, hogy a Deutschlandreise im Strafraum nyitánya, mely Pe­ter Handke Die Angst des Tormanns beim Elfmeter című regényének egyik részletét írja át, miért hiányzik a magyar könyvből. 25 Például: „A sportriporterek, amikor a szóismétléstől való oktalan, buta félelmük­ben a »labda« helyett mindenféle bornírt szinonimákat kezdenek használni (a bőr, a pettyes, a játékszer), akkor szoktak áttérni a portugálról, föltéve persze, hogy a portugálok játszanak, a luzitánokra; a luzitán középpályások birtokolják többet a pettyest!" Esterházy, Utazás a tizenhatos mélyére, 130. Arcéi, barkácsolás, implicit olvasók /191

Next

/
Thumbnails
Contents