Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Fodor Péter: Arcéi, barkácsolás, implicit olvasók. Utazás a tizenhatos mélyére

a beemelt önidézeteket, vagyis nem látja a szöveg bricolage-jelle- gét, különösebb probléma nélkül érvényesítheti az önéletrajzi olvasásmódot (ez alatt természetesen nem a tényszerűség értelmében vett hitelességet, elbeszélő és biografikus én megfeleltetését értve). A Hahn-Hahn grófnő pillantása (s persze más Esterházy-művek) esetében a befogadás folytonosságát a szöveg nagyon szerteágazó kul- turális-irodalmi-történelmi utalásrendszere is gyakorta megakasztja. Noha ezeknek az utalásoknak nincs híján a Utazás a tizenhatos mélyére sem, ezek döntő többségét vélhetően a magyar és német értelmiségi olvasók egyaránt képesek értelmezni.26

Futball-könyvről lévén szó nehézséget okozhatnának a befogadás során a sportág fölbukkanó alakjaihoz köthető tulajdonságokra, anekdotákra, történeti tényekre való reflexiók. Esterházy szövege azonban kellően előzékeny a nem futball-rajongó olvasókkal szemben. A könyv egyfelől nincs tele csak a beavatottak által érthető futballtörténeti sztorikkal, s főként olyan labdarúgókat emleget, akiknek az ismertsége túlmegy a szurkolók körén (pl. Albert, Pelé, Cruyff, Maradona, Sztojcskov, Totti). Másfelől - újra azt bizonyítva, hogy a könyv mindkét nyelvi kultúrához tartozó célközönségére tekintettel van - visszatérően a magyar és német futball találkozási pontjaira összpontosít. Ezek közül legtöbbször az 1954-es világbajnoki döntő kerül szóba (a teljes harmadik fejezetet ennek szenteli a szerző), de Varga Zoltán és Détári Lajos németországi pályafutása is előkerül. S arra is akad példa, amikor az elbeszélő saját futballista teljesítményét egy hasonlító szerkezeten belül német és magyar játékosokra való utalással igyekszik megvilágítani: „Ott vicsorogtam mögötte, Berti Vogts vagy Lantos vagy Liebrich hozzám

26 Például: „Ez olyan, mint a regény: nem lehet arról gondolkodni, hogy mit csinált Effi Briest délután, ha a regényben csak a délelőttről esik szó." (60.) „Az öltözők épülete felől roston sült hús illata, füsttel kevert illata száll. Igazi idill, olyan mintha a Szajna partján volnánk egy Maupassant-novellában. Például. Vagy egy Renoir-kép, vasárnapi piknik." (88.) „Egy fiatal kukta bekukucskál a terembe, rám vigyorog, olyan édesen, hogy abból - megfelelő tehetséggel - újraírható volna a Halál Velencé ben." (141.)

192 / Fodor Péter