Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

L. Varga Péter: „Még szabadságot is álmodhatunk ide." Közép-Európa és a diktatúrák „csendje" Esterházy Péter nyelvművészetében

tehát, amelyben a komponensek újra és újra bekebelezik, inkorpo- rálják egymást. Mindennek azonban fontosabb következménye van e beszédmód modális és szemantikai rögzíthetetlenségénél, valamint a citált beszédformák felidézte műfaji és stiláris tradíciók játékos jelenné tételénél, ugyanis pontosan azt a dialogikus, sőt polilo- gikus szólamvezetést teremti meg, amelynek megelőzőttsége révén válik érzékelhetővé egyáltalán a beszédmód és az értelemképzés nyitottsága.18 A nyelvre történő ráhallgatás e poétikája valóban az irodalmi publicisztika megújításának lehetőségét hordozta a rendszerváltáskor, de egyúttal - miként utaltam rá - meghatározó volt Esterházy addigi (fikciós) életművében is. Joggal állítható tehát, hogy Esterházy publicisztikai írásaiban bizonyosan nem szócsőként vagy valamely (politikai, nyelvi) igazság letéteményeseként vitte színre magát (noha természetesen nem állítható, hogy a demokratikus berendezkedés mellett elkötelezett politikai szemlélete ne lenne érzékelhető), hanem annak a nyelvnek úgyszólván a „termékeként", amely a beszédet, a ki-mondást (Aus-sage) és a nyitott párbeszédet lehetővé teszi, a „halálos, végtelen, mozdíthatatlan" csöndet pedig megtöri.

Megálmodni Közép-Európát, megálmodni a hazát

A fentebb ekként értett beszéd nyelvi teljesítménye nem kevesebb, mint annak a szándéknak a hermeneutikája, amely közös értésre és eszmecserére törekszik, a nyelvet interperszonális összekötőkapocsként érti, és nem az el- és szétválasztás eszközeként hajtja látszólagos uralma alá; továbbá mégis „A szöveg nyitott tapasztalhatósága ilyenkor nem egyszerűen a regiszter összetettségén, és nem is a beszéd játékos, frivol, rontott, ironizált, köznapias vagy emelkedett szólamainak repertoárszerű keveredésén múlik, hanem a mondottak elvi vissza utasíthatósága és igenelhetősége közötti mozgástér lezáratlanságán. Annak - nyelvi viselkedés általi - tudtul adásán, hogy e tér diskurzív kialakítása nem írja elő eleve a szemantikai »bejátszhatóságának« szabályait." Kulcsár Szabó, Esterházy Péter, 244. (Kiemelés az eredetiben.)

Még szabadságot is álmodhatunk ide" / 167