Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

L. Varga Péter: „Még szabadságot is álmodhatunk ide." Közép-Európa és a diktatúrák „csendje" Esterházy Péter nyelvművészetében

hatatlan") jelzik, hogy a „nyílt" beszéd ezzel szemben alkalmasint vitalitást, az újragondolás, a kritikai szellem, a felülbírálás lehetőségét, valamint a rugalmasságot és az intellektuális mozgás, a dialógus és a polilógus esélyeit, sőt kényszerét hordozza és teremti meg. A nyelv önmagában azonban kívül, illetve felül áll a csönd és a kimondás valamennyi intencióján, és ennek a belátásnak a rögzítése, írottá tétele reflektálja azt a „van"-t is, a létezés és keletkezés nyelvi deixisét, amely az Esterházy-életmű centrális alakzata: „Mert az embereket meg lehet félemlíteni, és akkor az emberek megijednek, és mindent bevallanak és mindent elfelejtenek. A nyelv azonban fütyül a diktátorokra, még csak nem is röhög rajtuk, csupán vállat von, ezért igazuk van a diktátoroknak, ha meg akarják változtatni. De a nyelvet nehéz megváltoztatni. A nyelv persze nem jó és erkölcsös, azaz nem úgy van, hogy utálja a diktatúrákat és szereti a szabadságot, a nyelv van, s a vant nehéz megváltoztatni."" A „van" tehát olyan sajátosság, amelyet nem lehet sem megkerülni, sem eltörölni, mert bár a nyilvánosság szerkezetének radikális megváltoztatása a beszédlehetőségek kényszerű módosulásával jár, a propaganda és a cenzúra pedig a mondás és a szólás szabadságát függeszti fel a „nyílt" beszéd helyett, a nyelv „megváltoztatásának" módja mégis inkább a csönddel, a hallgatással és a (nyelv) elhallgatása révén történik, még a „gyönge" erőszakának szisztémájában is, mintsem a nyelv fölszámolásával. Ugyanakkor, és mindennek nem mond ellent, a nyelv kontaminálódik és beszennyeződik a használók kezén, illetve abban a sajátos politikai-esztétikai rendszerben, amelyben a diktatúrák keletkeznek és léteznek. Épp ezért a nyelv pragmatikája valamennyi időben megköveteli a hozzá történő reflexív odafordulást és róhallgatást.

A szavak múltjának ismerete nem írói szakföladat, hanem

mondhatni hazafias kötelesség, mindenesetre szükséges 11

11 L/o., 16. (Kiemelés: LVP.) A kérdéshez lásd még Bengi László, Függő játszma. Az idő- tapasztalat formái Esterházy Péter Bevezetés a szépirodalomba című munkájában, lásd jelen kötetben.

Még szabadságot is álmodhatunk ide" / 163