Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Kulcsár Szabó Ernő: „Graciőz" kötetlenség. Szólam és írhatóság Esterházy prózájában

tapasztalat egyik megingathatatlan premisszájáról, arról nevezetesen, hogy még az ún. „történelmi tudás alapját [s]em empirikus tények képezik, hanem írott szövegek, még akkor is, ha ezek a szövegek háborúk és forradalmak maszkjaival álcázzák magukat."3

Az például, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek fordulójától fogva a költészet szemlátomást kevésbé törekszik az analóg olvasói képzelet képi-metaforikus gerjesztésére, az elbeszélő próza pedig - a közérzeti reflexió „tanúságtételei" helyett - a dolgok megnevezésének fegyelmezett regiszterein keresztül érzékelteti a nyelvnek való megfelelés igényét, bizonyos értelemben az akkori európai irodalom (szakadozottan és előkészítetlenül érkező) hatásainak következménye is volt már. Úgyszólván tünetértékkel fejeződik ki benne, hogy - némi késéssel, de a modernség végével többé-kevésbé párhuzamosan - nálunk is egy egész ellentmondásos irodalmi korszak érkezett el saját átrendeződésének a küszöbére. Illyés,Juhász, Mészöly, Pilinszky, Nemes Nagy, Weöres vagy Ottlik annak ellenére sem egyazon erővel hatnak már, hogy többen közülük meghatározó ágensei is még az időszak irodalmi folyamatainak. A legnagyobb változás minden kétséget kizáróan az irodalomnak a nyelvhez való viszonyában megy végbe - éspedig a nyelv évtizedek óta nem tapasztalt felértékelődésével. Mindebben alighanem csak közvetetett szerepet játszott az irodalmi modernség permanens újításkényszerének kimerülése. A korszakküszöb közelségének ez a tapasztalata azonban abban az értelemben új látószöget tárhatott a nyelvi hagyományra, hogy a hagyomány megkerülhetetlen újraírásának maga e hagyomány megelőzhetetlenként való felismerése volt a feltétele. Amiből azután egy évtized múlva az az egészen új körülmény állott elő, hogy - amint az Esterházytól, majd Kovács András Ferencen át Parti Nagy Lajosig megmutatkozott - mindinkább a maga artikulált történeti dimenzionáltságában megtapasztalt nyelviséghez való hozzátartozás, illetve ennek tudata vált az irodalomalkotás egyik legfontosabb tényezőjévé.

3 Paul de Man, Irodalomtörténet és irodalmi modernség = de Man, Olvasás és történelem, ford. Nemes Péter, Osiris, Budapest, 2002, 97.

„Graciőz" kötetlenség. Szólam és írhatóság Esterházy prózájában / 15