Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)
L. Varga Péter: „Még szabadságot is álmodhatunk ide." Közép-Európa és a diktatúrák „csendje" Esterházy Péter nyelvművészetében
valószínűleg lehetetlen referenciális bázissal rendelkezik, azaz nem létezik - ebből is látszik, hogy a „közép" kontextusai nem tetszőlegesen cserélhetők vagy módosíthatók.) A „másik" tekintete, a saját tekintet - Kelet-Európa és Közép-Európa mint nyelv „A vasfüggöny nem függöny, és nem vasból van" - így kezdi beszámolóját Gabriel García Márquez a magyarul 2017-ben megjelent riport- és útinapló-sorozatában.2 Az Utazás Kelet-Európábán a fiatal kolumbiai újságíró 1957-es útját örökíti meg, melynek kezdőpontja a Kelet-Németországba történő átlépés, végpontja pedig - Kelet- és Nyugat-Berlinen, Lipcsén, Prágán, Krakkón és Varsón, majd a moszkvai Világtalálkozón át - Budapest, tíz hónappal az 1956-os forradalmat követően, a Kádár-rezsim kiépülésének korszakában. A kötetet nyitó kijelentés nem pusztán a tudósítói feladatkör következménye, nevezetesen, hogy a kolumbiai újságíró elmagyarázza honfitársainak (García Márquez ekkor az egyik legnagyobb kolumbiai napilap, az El Heraldo kolumnistája saját véleményrovattal), mi is a vasfüggöny, és mi nem, hiszen feltételezhető, hogy a tengerentúlon a hidegháborús Európa vasfüggönyéről értesülök nem kontintensen keresztülívelő építményt képzeltek maguk elé. A nyomatékos pozícióban szereplő állítás ugyanakkor azt sugallja, tisztázni kell a kérdést, ezzel pedig sokkal inkább annak az előfeltevésnek ad hangot, hogy valóság és nyelv viszonya szövevényesebb és összetettebb, mint amit a puszta kijelentés metaforikájában feltételezhetnők. Pontosan innen tekintve nyer jelentőséget ugyanis annak tapasztalata, hogy a nyelv nem annyira leírja vagy jellemzi, hanem keletkezteti, létesíti 2 Gabriel García Márquez, Utazás Kelet-Európábán (1957), ford. Scholz László és Székács Vera, Magvető, Budapest, 2017, 7. A Magyarországi tartózkodásról szóló fejezet Scholz László fordításában 2003-ban jelent meg először a Nagyvilág folyóiratban (2003/11). Még szabadságot is álmodhatunk ide" / 155
