Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)
L. Varga Péter: „Még szabadságot is álmodhatunk ide." Közép-Európa és a diktatúrák „csendje" Esterházy Péter nyelvművészetében
horderejű eseményeknek a fényében, amelyeket aztán történelemként tartunk számon. (Esterházy írásművészetében elsődlegesen az '50-es évek kommunista diktatúrája, az 1956-os forradalom és az azt követő kádári államszocializmus, valamint az 1989-es rendszerváltás és annak következményei lesznek azok a - nem pontszerű - események, amelyek cezúraként íródnak bele a történeti folytonosság képzetét megteremtő történelmi transzformációkba.) Jelen dolgozat arra tesz kísérletet, hogy erről a „keletkezésről" adjon számot Esterházy Péter elsősorban korai, 1988 és 1991 közötti esz- széinek, publicisztikájának horizontjában, valamint körvonalazza azt az irodalomfelfogást, irodalmi szemléletet, amely nem csupán a saját művek belső összefüggéseire mutat rá, de azokra a vonatkozásokra is, amelyek döntő szemléletformáló és poétikai jegyeit alakították ki egy világirodalmi (és közép-európai irodalmi) hagyomány huszadik századi transzformációinak. Hiszen amiként „Közép-Európa" fogalma magában foglalja, azaz implikálja nyugat és kelet horizontját, úgy az irodalom és az arról való beszéd feltételezi azokat az effektusokat, amelyek a szociokulturális-politikai kontextusokban meglevőként és hiányként, szóként és elhallgatásként, kéznéllevőként és csöndként lesznek nem csupán megtapasztalhatok, de nyelv- és szövegformáló potenciállal bírnak a keletkező művekre. A „kultúránk nyugatias, az életünk pedig keleties" ugyanis - szintén implicite - tartalmazza kultúra és élet dichotomikus viszonyrendjét, egyfajta idő- és térbeli elcsúszást, shiftet, amelyben az egyik a másikra rakódva létezik ugyan (kultúra és élet „materiálisán", érzékelhető módon átfedik egymást), mégis ellentét feltételezhető a kettő közt. Közép-Európa és az emlékezetben elevenen élő diktatúrák e sajátos nyelvi és létbeli szerkezetben kezdik elnyerni jelentésességüket és jelentőségüket, mivel egyre láthatóbbá és látványosabbá válik a különbség, ami „a kultúránk nyugatias, és az életünk is nyugatias", „a kultúránk keleties, és az életünk is keleties" vagy éppen „a kultúránk keleties, az életünk nyugatias" kijelentésváltozatokhoz képest felszínre tör. (Utóbbi transzformáció 154 / L. Varga Péter
