Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Bartal Mária: „Ritmusos szünet." A betegség reprezentációi Esterházy Péter Hasnyálmirigynapló és A bűnös című köteteiben

homosexuality to break my pride, to open myself to the story.19

Látható, hogy néhány mondaton belül a pontatlan egyenes idézetet (beszúrással megtört) gnómaként közvetítő jegyzet értelmezői kommentárrá, majd ismét egyenes idézetté alakul át, végül újból értelmezői reflexióvá. A Brodkey-fordításbetétek praxisában uralkodó a szabad függő beszéd használata, amely a Hasnyálmirigynapló döntően E/1. személyű narratíváját megbontja, kizökkenti: az auto- patográfia egy másik autopatográfia olvasásává és kommentárjává is válik, mintegy színre viszi az olvasás és a halál eseményének összekapcsolódását, és ennek közhelyszerűségét, a halálról való beszéd intimitásának ellehetetlenülését:

Gyorsabban haladhatnék szegény Brodkey-val. Jöhetne neki a megváltó halál. Most én hozom az olvasással.

Minden olvasójától megkapja ezt az ajándékot. Hogy már nem tud neki örülni, növeli az ajándék értékét. Hogy ebből mi vonatkozik rám - legföljebb most (!) annyi, hogy én is író vagyok, vagy mi.20

A Hasnyálmirigynapló fent idézett részlete felhívja a figyelmet az olvasás által létrehozott és működésben tartott, az Esterházy-olvasók által tovább rétegződő repetitiv időstruktúrára, amely az elbeszélőket a betegség tudatosításától annak előrehaladott állapotán át hangjuk megszakításáig, elnémulásáig, vagyis az elbeszélés haláláig vezeti, majd az újabb olvasó belépésével visszalöki a folyamat elejére. Részben ezzel hozható összefüggésbe, hogy a Brodkey-szövegben a ha19 Brodkey, This Wild Darkness, 114, 61. „Az a fajta igazság a tapintat egyik formája.", „Hogy ne túl szégyenlősen beszélni tudjak egy kicsit apám és az én történetemről, meg kellene változtatnom, ahogyan írok. A valós életben a homoszexualitás- sal kísérleteztem, hogy megtörjem a büszkeségemet, hogy megnyissam magam a történetnek."

20 Esterházy, Hasnyálmirigynapló, 129.

136 / Bartal Mária