Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Szirák Péter: El kell mennünk innen. Esterházy Péter: Hasnyálmirigynapló

mítoszra is utal, akár Ádám és Éva történetének (a nő a férfi oldalbordájából „készült") morbid kifordításaként is érthető.

A szeretet az elkülönültség megszüntetésének vágyán alapszik, s fennmaradásának egyik oka az a félelem, hogy elveszíthetjük azt, akihez ragaszkodunk. Hogy előbb fogunk meghalni, mint azok, akiket szeretünk, vagy azok fognak meghalni mielőttünk, akik szeretnek bennünket. A szeretet alapja, hogy tudunk a másik (lehetséges) haláláról, s a másikra való ráhagyatkozás egyik mércéje, hogy voltaképpen csak a másik haláláról tudunk.

Mások haláláról még gondoltam valamit, apáméról, anyáméról, de a sajátomról, azt hiszem, semmit. Mindig ez az „azt hiszem". Azt hiszem eszembe se jutott, hogy meghalok. Nem mintha azt gondoltam volna, hogy én nem halok meg. Nem érintett meg a lehetséges halálom. Most úgy tűnik, ez a lehetőség közelebb került, de most sem érintett meg. Néha tényleg azt kell hinnem, hogy komoly hívő vagyok, ott, Isten tenyerén, és ha nem várok is direkte találkozni égi atyámmal, de mintha ugyanennek találnám azt, mint ezt. És ezt, ezt a földi változatot, tudom ugyan, hogy ez nem trendi, jónak tartom. Hogy a Márai és egy tehetségtelen vidéki plébános közti dunsztos térbe érjek: élni jó. És akkor halni is? Akkor nincs is nem jó, nincs is rossz? De erről majd akkor. Addig is élek-halok érted. (61.)

A gyász és az öngyász (kétségesnek mondható) szétválasztása itt a megrendíthetetlennek tűnő életigenlés érvrendszerébe tagozódik. Ugyanakkor az életkedv tanúságtétele, az ittlét dicsérete nem nélkülözi az ironikus ellenpontozást sem: a saját haláltól való meg nem érintettség magyarázata a hiten alapul, vagyis a nem érzékelhető feltételezésén, végtére azon, hogy a jónak gondolt földi létnek a túl- világi a tükörképe. így a gondolatmenet igyekszik eltüntetni a ket126 / Szirák Péter