Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Dobos István: A gondolkodó emékezet nyelve. Elhangzó beszéd - tünékeny írás

a körülhatárolása. Az efféle leírás felépítésének, indokoltságának a strukturális fenomenológiai elemzésében éppen a lényeg sikkad el. Egyetlen példára emlékeztetnék. Charles Bovary sapkájának a nevezetes leírása azonosíthatatlan fövegről szól.41 A felismerhetetlen fejfedő jelképe annak, hogy a szereplők nem azonosak önmagukkal Flaubert regényében. A leírást leíró olvasat az értelmezésen innen újabb leírást eredményez,42 s ezt az átvitt értelmet már nem képes felszínre hozni, mivel a kiemelt részlet több irányban, nehezen áttekinthető elágazásokon át kötődik a mű egészéhez.

Afikcionálás aktusaként működő leírás mint textuális esemény szétszóródik az Egyszerű történet szövegében. Eltéríti a szavakhoz emlékezetből társított képzeteket, eldöntetlenül hagyja a leírások viszonyát az elbeszélt történethez. A regény leírás-értelmezése szerint a referenciális vonatkozások rögzítése kioltja a képet. A csak elképzelhető megjelenítése valószerűtlen hatást kelt:

A legenda szerint több mint ezer évvel ezelőtt a vár helyén tündérkert állt.*53 A halászok gyakran látták a mulatozó tündéreket, de amikor feléjük eveztek, azok eltűntek. Várakozásukkal ellentétben ugyanis, mely anyjuktól meg öreganyjuktól meg annak az anyjától hagyományozódott halásznemzedékek hosszú során át, a tündérek [...] nem [...] derűs lelkek [voltak], ahogy a közvélekedés tartja. Viszont jó nők voltak, afféle faros-mellyes cicák.*5443

annyit érdemes megjegyezni, jelen tanulmány nézőpontjából, hogy de Man a nyelv „kezességét" a fikcióalkotás vonatkozásban mintha kissé könnyedén készpénznek venné: „a nyelv a referenciális jelentés tekintetében teljesen szabad és bármit képes tételezni, amit csak grammatikája mondani enged neki." Uo„ 393. A fikció valóban nem hazugság, s ennyiben nem árt senkinek, csak abban az esetben, ha félreértik. Ez az eshetőség könnyen adódik, ha számolunk a nyelv emlékezetével. Az utóbbi esetben aligha tételezhető a nyelvről, hogy ártatlan.

41 „Furcsa szerkezetű süveg volt, félig kucsma, félig csákó, részben afféle kalap, részben vidrabőrös kalpag, részben gyapjú hálósipka, egyszóval olyan szánalmas holmi, amelynek néma csúnyasága olyan kifürkészhetetlen, akár egy agyalágyult ábrázata." Gustave Flaubert, Bovaryné, ford. Gergyai Albert, Európa, Budapest, 1984, 8.

42 Mieke Bal, A leírás mint narráció, ford. Huszanagics Melinda = Narratívák 2., szerk. Thomka Beáta, Kijárat, Budapest, 1998,135-171.

43 Egyszerű történet..., 47.

A gondolkodó emlékezet nyelve / 111