Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Dobos István: A gondolkodó emékezet nyelve. Elhangzó beszéd - tünékeny írás

félrevezető. Harsányabb, ijesztőbb, mint a valóság, melyet előkészít. Mert gondoljon csak, kapitány uram, a fölkelő napra. Micsoda szövevény! Ez az egész harmonices mundi, a „ki kering ki körül", azután az ellipszisek, gyújtópontok, vezérsugarak, négyzetek és köbök, erők, vonzások, választások*281, taszítások, tudósok és porok, eppur si muove, engedelmével.39

E szövegrészlet a Nietzschéhez köthető felismerésre utal, mely szerint az eredendően figurativ nyelv hamis szószerintiségében élünk. A felkelő nap példája azt szemlélteti, hogy az érzékcsalódást vesszük igaznak, tehát konstruáljuk a valóságot. A Nap az érzékek bizonyosságába vetett feltétlen hitnek köszönhetően kel fel, valójában a Föld kering a Nap és forog a saját tengelye körül. Az Egyszerű történetben a betű nyoma láthatóvá teszi az egyébként nem érzékelhetőt, az üveg anyagát, az íráshordozót, amely átlátszó. A betű vésete alatti ürességben tovatűnő képek villannak fel véletlenszerűen. Mintha az episztemológiailag megbízhatatlan figurativ nyelv kiiktatása iránti vágy vezérelné a kézírást, amely úgy tűnik, mintha képes volna a jelölőt visszavezetni a közvetlen anyagi valósághoz, holott ennek éppen az ellenkezője történik: az önkéntelen mozdulat leírása a referenciális kötöttségektől mentes fikció létesülésé- nek a pillanatát teszi elképzelhetővé az olvasó számára.

A leírt dolgok nyelvi képződménynek tekinthetők, amelyeknek a létezésmódját irodalmi szövegben nem a tárgyiét határozza meg, ebből következően az érzékieteket leképező leíró szemlélet számára hozzáférhetetlenek.40 Ilyen például a mentális állapot leírása, a bensővé tett emlék felidézése, vagy jelesül az örülni szó jelentésének

39 C/o., 230-231.

40 Esterházy fikciót ír, abban az értelemben, ahogy Rousseau használja a fogalmat a Negyedik se'tdban. Paul de Man meghatározása szerint „a fikciót nem tény és megjelenítés ellentéte teszi fikcióvá. A fikciónak semmi köze a megjelenítéshez: a megnyilatkozás és a referens bárminemű kapcsolatának hiányát jelenti, függetlenül attól, hogy ez a kapcsolat oksági, előre kódolt vagy bármilyen egyéb rendszerezésre alkalmas viszony vezérli." Paul de Man, Az olvasás allegóriái, ford. Fogarasi György, Ictus Kiadó -JATE Irodalomelmélet Csoport, Szeged, 1999, 392. Úgy látszik, a magyar irodalmi kultúra vonakodva fogadja el a fikció eredendő jelentését. Talán

110 / Dobos István