Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)
Dobos István: A gondolkodó emékezet nyelve. Elhangzó beszéd - tünékeny írás
történet... elbeszélője úgy védekezik az előre gyártott elemek beszü- remkedése ellen, hogy próbára teszi a beszédmódokat, vagyis mindent újra felhasznál, ami az elmúlt idők zsongásában közeledik feléje. Dramatizálja az írás-aktust, a kimondhatatlan megfogalmazására tett véget nem érő kísérletei rendre kudarccal végződnek. A kimondás mindig megváltoztatja a kimondottat: azonmód különbség keletkezik, maradék, a regény emlékezetes szavával: „jelentés-zákány". A végtelenhez az út épp a nyelv kiszámíthatatlan működésében nyílik meg. A szavakból lett jelenségek cél és ok nélküli egybeesése arra emlékezteti a könyv teremtett szerzőjét, hogy miként az Úr terve vele, úgy a nyelv hatalma fölötte kiszámíthatatlan. Tünékeny írás A keletkező írás leírásában érzékelhetővé válik a fikcionálás aktusa, melynek egyszerre előfeltétele és terméke a beíródó és kitörlődő szó. A kifejezés tünékenysége mint alapvető nyelvi tapasztalat kiterjeszthető bizonyos szövegek egészére. Esterházy 2013-ban megjelent historiográfiai metafikcióját a lehelet tartja össze: „rálehelek az üvegre, és az ujjammal írom a nyirkos homályba: örülni. Folyton eltűnik, befutja a hideg. És akkor újra: amíg tudok lélegezni, és van meleg odabent, addig ez is van."37 Erről a leheletről lesz szó a továbbiakban, egy leheletről, szinte csak erről, s ez a megszorítás itt nem az Egyszerű történet vessző száz oldal alighanem elsietett leértékelésének a modá- lis eleme. A kritika sommás ítélete szerint Esterházy kései művei értelmetlenek. A szöveg teljesítőképessége azonban alighanem ezúttal is meghaladja a felforgató hatás kiiktatására, kikerülésére, semlegehajlamos lett rá. John Phil azon a véleményen van, hogy az ember minden képessége bűnbe esett, minden, ami épp a teremtett világ nagyszabású kiteljesedésére szolgált volna. Eza bukás szüntette meg a teremtett világ valóságosságát, realitását, ez a bukás tette lehetővé az írók létezését, hogy hozzáfogjanak nagy, csodálatos és teljesen reménytelen munkájukhoz.)" Esterházy Péter, Hrabal könyve, Magvető, Budapest, 1990, 167-168. 37 Egyszerű történet..., 18. A gondolkodó emlékezet nyelve / 107
