Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Dobos István: A gondolkodó emékezet nyelve. Elhangzó beszéd - tünékeny írás

sítésére vagy megfékezésére szolgáló interpretációs modellek erejét. Az írás-aktus leírásának az eseménye mintha itt és most menne végbe: akinek az olvasó a hangját hallja, magát látja, miközben a be­tűket rója, de hogyan lehetséges ez? A leírás által valami beíródik az írásról a szövegbe, ami maga nem leírás. A hintó ablaküvegére írt örülni szó betűi rést nyitnak, amelyen át véletlenszerűen villannak fel képek az elsuhanó táj egy-egy részletéről. Az írás-aktus érzékcsaló­dásként leplezi le a leírás referenciális vonatkoztathatóságát, s a je­lölő-jelölt viszonyról a jelölő-jelölő kapcsolatra irányítja a figyelmet. A leírás megismétli az írás-aktust, az ismétlés a jelölésre vonatkozik, tehát a fikcionálás egyik aktusára. A szövegemlékezetben tárolt elbe­szélői hagyományok, kifejezésformák beszüremkedése a létesülő szövegbe ugyanakkor egy előre elrendelt séma gépies ismétlődésé­nek kényszerével korlátozza a puszta fikció referenciális különállását, az ok nélküli rögtönzést. A rálehel, a lehelet, a lélek képzetei a beszéd paradigmájának fe­lelnek meg. A leírt örülni szó szintén benső, mentális tartalom vagy lelkiállapot jelölője. A párás üvegre kézzel írt betűk a lehelet kitör- lődésével, egy anyag eltüntetésével jelennek meg, s ennek köszön­hetően teszik érzékelhetővé az üveget, a jel hordozóját. Az átlátszó üresség, a betű nyoma hívja elő az üveg anyagszerűségét, amely ép­pen a lehelet, mondhatni a kivetült benső kitörlésével válik láthatóvá. Interpenetráció történik beszéd és írás, fenomenalitás és materialitás, a leíró nyelv és a gondolkodó emlékezet nyelve között, amennyiben e rendszerek kölcsönösen felvillantják saját és egymás összetettségét. Az Egyszerű történet... megjelenített írás-aktusa nyugtalanító kép­zetként idézi fel a közvetlenséget, miután más ablaküvegre írt iro­dalmi művek előzik meg Victor Hugótól E. A. Poe-ig. Az elbeszélő az ujjával ír, a lehelet anyagi felületén keletkezik a betű, ezért nem úgy tűnik, hogy az írás pusztán a nyelv szolgálatába állított technika volna, mely a beszédet helyettesíti. Az írás magányosan s némán történik. Az örülni szó ismételt beíródása és kitörlődése azonban mintha az 108 / Dobos István

Next

/
Thumbnails
Contents