Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Dobos István: A gondolkodó emékezet nyelve. Elhangzó beszéd - tünékeny írás

A Termelési-regényben az egyik leggyakrabban előforduló kifejezés a létige feltételes módú, múlt idejű alakja: a volna. A modalitás és az idő kapcsolatának messzenyúló kérdése minduntalan felmerül Esterházy beszédszerű műveiben: mi lehetett volna, mi lehetne ma, mi lehet majd a jövőben másképp.26 Az értékelő modalitás egyik megnyilatkozási módja a hallgatás. A kifejezés néma aktusa kíséri mások beszédét. A szövegválogató alany hallgatása mindig jelentéssel telített.27

mindent hallomásból ismerek csak. Én öreg vagyok, és sok mindent én is csak hallomásból ismerek, nevet Tibi bá. Barna bőre egészségesen fénylik. (A sízés szerelmese.) Nézd, nem szeretném, ha félreértenél, de mondd, nem lehetséges, hogy mi most kissé egyoldalúan ítéljük meg a németeket? És elmondja, hogy Hitlerre gondol jelesül, fölemlíti az autobahnokat, melyek még mindig autobahnok, az NDK-ban is!, elismeri, hogy azért az csúnya dolog volt a zs...-kal, úriemberhez méltatlan, nem kellett volna abból egyáltalán ügyet csinálni, pedig aztán azok katonák voltak, ha nincs az amerikaiak benzinje, sehol sincsenek a Grisáék, igazi katonák, hidegvérű szakemberek, és őszintén, mit lehetett várni azután a béke után, amit a franciák összehoztak, teszi föl a fiú végül a kérdést, majd elhatárolja magát Trianontól, hogy arról ne is beszéljenek, mert ő nem akar politizálni, de visszatérve a németekre, azok még tudták, mi a fegyelem, lenne itt rend, hu-hú, de lenne ám. Elhallgat. Nem tudom, jól látom-e Tibor bátyám! Tóth Tibor megindul az ajtó felé. Mintha bólintana. Keze végigsúrolja Lajos vállát. Amint kiment, Lajos kegyetlenül felröhög. A vén fasiszta!" Termelési-regény, 34 (kiem. az eredetiben).

26 Esterházy némely értekező műveiben és főként újságcikkeiben érzékelhető esetenként éles hangnemváltás, amikor a lehetőség modális párja, a szükségszerűség jelenik meg a szövegben: a legyen. Esterházy esszéiben különös erővel munkál a késztetés, hogy bizonyos hagyományoktól elszakadjon. A lehetőségek világának összetettségét fenntartani és növelni hivatott nyelv ilyenkor ellenállást tanúsít a jóakaratú iránymutatásokkal szemben. Állítás és kifejezés megszüntethetetlen különbsége foglalkoztatta az írót, s nemcsak a politikai rendszerváltozást követő évtizedekben, de '89 előtt is, amikor azt észlelte, hogy a nyelv helyzete nem a történelmi idő előrehaladását követve alakul, sőt, asszimmetrikus viszonyba kerülhet a jelennel: Milyen nevetséges kísérlet úgy tagadni meg társadalmunkat, hogy meg sem próbáljuk elgondolni a korlátáit a nyelvnek, mellyel (mint eszközzel) a tagadást meg akarjuk valósítani: mintha úgy akarnánk megbirkózni az oroszlánnal, hogy kényelmesen befészkelünk a torkába. Ha egyéb nem is, annyi hasznuk lehetne ezeknek a különleges grammatikai gyakorlatoknak, hogy éppen beszédünknek az ideológiáját kérdőjeleznénk meg." Esterházy Péter, Kis Magyar Pornográfia [Bevezetés a szépirodalomba], 473. A nyelvhasználó közösség vonatkozásában idő, emlékezet és felejtés történetének a végpontja az Egyszerű történetben ragadható meg: „*151 Régi szép randa idők! Midőn az 56 még mágikus szám volt (1956 miatt, aki nem tudná). Amiről nem lehetett beszélni, arról hallgatva beszéltünk. A Kádár-kor fütyült a fiatal Wittgensteinre. Ebbe az oldalba sűríthettük volna minden, a diktatúrát érintő titkunkat, politikai susmorgásainkat. Hazafias lélekvallomásunkat. (És még az is lehet, hogy most is így lesz.) Brezsnyev lehetett volna a török szultán, jót röhincsél- tünk volna. Rég volt. De van »most« is. Ahogy a költő mondja: »a probléma az, hogy ugyan elmentek az oroszok, de itt maradtunk mi«. Nem is nagyon nevetünk. - E. P." Egyszerű történet..., 132.

27 „Ez kitűnő" - mondta a mester édesapja, s hogy tortaszelet jelent meg a fajansz kistányéron, a villáért nyúlt. (Félve kucorodott ő, lehet gondolni.) „Hogyne, kérlek szépen, csak tudod a gróf híre!" „Hát igen" - mondta az ősz hírlapíró, egyre tájékozottabban. „Kérlek, például a gróf a bretagne-i kastélyának kápolnájában nagy

104 / Dobos István