Lőrincz Csongor: „Nincs vége. Ez a befejezés”. Tanulmányok Esterházy Péterről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Dobos István: A gondolkodó emékezet nyelve. Elhangzó beszéd - tünékeny írás

a valami a Duna, e metafizikai locsi-pocsi, imaginárius folyam [...] a Duna előbbre való, mint ő. És ezért van az, hogy a rakodópart alsó kövén ül, és nézi, hogy úszik el a dinnyehéj, már akinek ez mond valamit.24

E rövidke részletben vizsgálódásunk három fontos témája a gondolkodás, az emlékezet és a nyelv az identitás kérdésével együtt csendül fel. A tulajdonnév elvileg azonosít egy jeltárgyat. Duna nevű folyó kétségtelenül létezik, jelentése azonban nem határozható meg egyértelműen. Irodalmi szövegben a szó emlékezik korábbi előfordulásaira, s a jelölőláncolathoz kapcsolódva értelmezések folyondárja veszi körül. Jelesül a Duna-menti kultúrák együttéléséről szőtt elképzelések, József Attila és Ady verse, másfelől közhelyes elméleti szólamok, köznapi fordulatok és sztereotípiák. A gondolkodó emlékezet nyelve új megvilágításba helyezi az érvényesnek tekintett, mértékadó szövegek példaértékűségét. A szemelvényben nyelvjátékok egymást zavaró kölcsönhatása érzékelteti korunk emlékezetének a megoszlását. Az író azzal a nehézséggel néz szembe, képes-e áthatolni az emlékezet széthangzó nyelvi közegein. Miféle autoritással rendelkezik a szerző a retorikus nyelv emlékezetével szemben? Az emlékezet képessége olyan, mint a viaszba nyomott pecsét? Az emlék is jelet hagy, s amíg a bevésett kép látható, az emlék megőrződik? Az elhalványult emlékezetű metafora az átvitt értelmet a maga szószerintiségében veszi igaznak. A Hahn-Hahn utazója azonban derűsen veszi tudomásul az emlékező nyelv csalárdságait, hiszen az adott beszédhelyzethez illő szavak elrendezésével mégis elboldogul valahogy. A kifejező szó nyelvi esemény, amely nem utólag éri el a gondolatot. Az elbeszélő iróniája azonban azt sejteti, hogy a múltból jövő valamennyi hang nem egyenrangú: a benső hangsúlyok megadásában érvényesülő értékelő modalitás határt szab a szöveg széthangzásának.25

24 Hahn-Hahn grófnő pillantása, 63. E szövegrészlet beszédmódjának az elemzését lásd Kulcsár Szabó Ernő, A nyelvi mint alkotótárs (Nyelviség és esztétikai tapasztalat újabb irodalmunkban) = Uő., Beszédmód és horizont. Formációk az irodalmi modernségben, Argumentum, Budapest, 1996, 288-311.

25 „Lajos lehalkítja a hangját, mint aki meghitt, engesztelő szóra készül. (Ez már a tréfa.) Nem szeretném, ha félreértenél, Tibor bátyám. Én még fiatal vagyok, sok

A gondolkodó emlékezet nyelve /103