Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)
Nagy Csilla: „...hullám csak a tavon"
„haza" - úgy tűnik, mintha pusztán eszköz lenne, mediális meghosz- szabbítása, implantátuma az énnek, amely egyes készségeit pótolja, másokat tökéletesít. A beteg vagy diszfunkciós test esetén pedig éppen ellentétes folyamat zajlik, a „hibás" testrész az én hatókörének korlátozását hajtja végre. Az Operáció után (I. 539.) a sebesült testet börtönként jeleníti meg, amely bezárja az ént, s ezzel együtt mintegy „kizárja" a világból: „Kötözött lábbal hányódom az ágyon. / Magamban vagyok: kívül a világon, / s hangok mesélik, mi van odakünt. // Hangok, már hetek óta: madarak, / postás, ószeres, az ucca megy és jön, / harang az égben, csoszogás a lépcsőn, / autó, bicikli, víg gyerek- csapat." A technikai médiumok McLuhan szerint a test mediális kiterjesztéseként, a funkcionalitásának a tökéletesítéseként vagy a funkciók sokszorozásaként működnek,9 itt pedig a beteg testrész olyan idegen objektumként, „implantátumként" gondolható el, amely negatív kihatással van más érzékszervek teljesítményére is. A testhelyzetre gyakorolt hatás (hogy helyzetváltoztatásra igen, helyváltoztatásra viszont nem képes az egyén, mintegy „börtönben" van) a látás körülményeit is megváltoztatja, a világról alkotott kép így szükségszerűen hiányossá válik, egy része ki van takarva. Hasonló problematikát dolgoz fel a Szívtrombózis, Tihany (II. 220.), a vers a beteg testnek az egészségestől való eltéréseinek a feljegyzésére vállalkozik, és az önmegfigyelés gesztusára, a fájdalom definiálására, az énvesztés aktusára irányítja a fókuszt: „Ötpercenkint jegyeztem. Nitromint / már nem segített. Görcsre görcs! Megint! / Este tíztől fojtogatott-dobált / a szív körül vonagló kín-nyaláb, / este tíztől félhalál-ágyamon / az acélkígyókemény fájdalom: / átbújt a tarkón s a két karba, le, / majd újra fel, a sarkcsillag fele, / s onnan csöngetett, egy szál idegen, / az űrbe, mázsás jajt, a félelem. / Végűi csak e szakadó fonalon / kötött a világba a tudatom: / az, hogy fájok." A fájdalom maga is „megtestesül": organikus és technikai jelenségként végez műveleteket az emberi testtel, áthatol rajta, és azt - az erőhatások dinamizmusa révén 9 Vö. Marshall McLuhan, Understanding media: the extensions of a man, Gingko Press, Corte Madera, 2003. 98 / Nagy Csilla
