Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Kulcsár Szabó Ernő: „Gyík egy napsütötte kövön"

alakosíthatatlan alanyainak híján60 - a kinezis egyetlen képi megjelenítése sem tesz lehetővé.

A földvári mólón ismétlődéses szerkezete bonyolultabb a Tengerénéi. Egyrészt, mert az ismétlődés effektusait nemcsak a (körkörös) visszatérések hívják elő, hanem olyan, egymáson „átívelő" folyamatok is, amelyek az oda és vissza lüktető mozgásformáit egyenes vonalú, tovahaladó, majd megszűnő/megszakadó, azaz az ismétlődéseket keresztező kinetikával kapcsolják össze. Vagyis nemcsak az „ütemkésések''játéka „kontrázza" az uralkodó ritmusformát, hanem a felszín alatt „halak húznak" tova, úgy, hogy „lehelletfinom / árnyuk együtt fut s együtt tűnik el". Ez a többirányú dinamika - mely maga is a fénytörés különös, közvetett és „elvalótlanító" játékán keresztül látszik - egyrészt szokatlanul erős szerkezeti koherenciát kölcsönöz a versnek, másrészt a hangzás médiumában is érvényesíti viselkedésmódjának kettősségét. A vers hangzás-effektusait ugyanis kevésbé egyenletes dallamvonal szólaltatja meg, mint a Tenger esetében. Pontosan figyelte meg Lator László, hogy a versnek a mikrovilágtól a végtelen térbeliségbe mutató vektorai a reflexió szintjén is hangsúlyozzák az ismétlődés szakadatlanságát, vagyis, ha nem akarnak az ismétlődés körkörös módjának uralma alatt maradni, az esztétikai tapasztalat átmozdítása miatt szükségszerűen lesznek többször is ráutalva a megint és a folyton fogalmi indexeire: „a háromszoros megint, a vers egyre hatalmasabb sodrába vetve, megcsinálta bennünk az elvont igazság, a mindez folyton így ismétli magát helyét."61 A cirkuláris és a keresztirányú ismétlődés ugyanakkor hangsúlyos összhangban áll a megfigyelő közlés materiális és immateriális regisztereinek viselkedésével. A vers legnagyobb részében a „biomateriális" nyelvi regiszter létesíti és uralja az organikus természetközelség mintázatait („nagyítóüveg-hús", „dagadnak-fogynak", „szűkül vagy tágúl", „torz

60 „A lég / finom üvegét / megkarcolja pár hegyes cserjeág. / Szép embertelenség. Csak egy kis darab / vékony ezüstrongy-valami szalag -/ csüng keményen a bokor oldalán, / mert annyi mosoly, ölelés fönnakad / a világ ág-bogán." {József Attila: Téli éjszaka)

61 Lator László, Kakasfej vagy filozófia. Mire való a vers? Európa, Budapest, 2000, 32.

Gyík egy napsütötte kövön" / 87