Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Kulcsár Szabó Ernő: „Gyík egy napsütötte kövön"

még csak erősödik azoknak a szintagmáknak az eldöntetlen vonat- koztathatósága, amelyek mindvégig fenntartják annak lehetőségét, hogy a szöveg egyszerre legyen olvasható a tengeri hullámzás és a szerelmi aktus „megörökítőjeként".

A 2. strófa „egymásba nyílva" kifejezése éppúgy több irányban vonatkoztatható, mint a - hullámokra is jellemző - „ölelkezés". A 4. versszakban átfogóan a „meztelen hullámok" szintagmája gondoskodik a kapcsolat fenntartásáról. Csakhogy itt nem az ismert kettős poétikai kódolásnak arról az allegoréziséről van szó, amely jól felismerhetően hasonlítja egymáshoz a két - külön is megidézett - képzetkört. Mert - bár miközben a harmadik versszak „kitárják testüket" kifejezése az erotika képzetkörét stabilizálja egy pillanatra - éppen itt, a harmadik strófában következik be annak a nyelvi mozgásnak az utánozhatatlan eseménye, amely nemcsak színre viszi, hanem meg is valósítja a „biopoézis" legjobb lehetőségeit. A harmadik strófa zárlatában bekövetkező azonosítás ugyanis - miközben látványosan megszünteti az alatt és afelett eddig uralkodó, de még elkülöníthető viszonylatait - nem csupán a primer opszisz szintjén teszi megkülönböztethetetlenné a szerelmesek és a hullámok ölelkezését, hanem nyelvi történésként teszi megbonthatatlanná az erosz natúréba olvadásának utánozhatatlan poétikai eseményét:

[...] minden tétova mozdulatuk csók és csupa egymáson átbújt ölelés:

Ez a történés még a csókot is úgy foglalja bele a vízcsobogás akusztikai anyagiságába („csók és csupa..."), hogy a megkülönböztethe- tetlenség egyik egyedülálló, másképp majd csak József Attilánál59 felbukkanó nyelvi látványát állítja elő. Olyat, amelyet - az ölel(kez)és

59 Lásd pl. [Kiknek adtam a boldogot...] (1937): „Kiknek adtam a boldogot, / alvó arcukról éjjelente, / mint a viharba került iepke, / elrántatnak a mosolyok."

86 / Kulcsár Szabó Ernő