Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)
Kulcsár Szabó Ernő: „Gyík egy napsütötte kövön"
A Tenger körkörös hullámzású szerkezetét ugyanannak a vari- atív ismétlődésben megalapozott, nem célkövető, ritmikusan nyíló és záruló szintaxisnak a mozgása tartja össze, mint A földvári mólón inkább „chiasztikus", keresztirányú impulzusok rendezte struktúráját. A Tenger ráadásul úgy képzi meg a vers esztétikai tapasztalatának (mindig) irányított terét, hogy a nyitóstrófa tökéletesen egybecsengetett enjambement-jai eleve az egyensúlyba hozott materiális („meztelen omlás") és immateriális („testtelen hangok") hatáselemek köztes terében helyezze el az implicit olvasói műveleteket: Egymás alatt s egymás felett s egymásba nyílva meztelen omlásban, mint ha testtelen hangok érkeznek süppeteg s oly földöntúli szerelem leikével lüktetik tele a levegőt, hogy a zene megszületik a semmiben58 A továbbiakban pedig végig mérvadónak bizonyul az az effektus, hogy egyes szavak és szókapcsolatok egyszerre tereljék a konkrét látvány természetlírai-, illetve egy materializált erotikus képzetköre felé a mondottakat. Erre mindenekelőtt azok a kifejezések adnak lehetőséget, amelyek - amint fentebb jeleztük - mindvégig képesek fenntartani ennek a kettős szemantikai mozgásnak a feltételeit. A vers egyik mesterfogásának számít, hogy a negyedik versszak nyitányáig nincs is megnevezve a történések „ágense", a látvány tulajdonképpeni „hordozó" médiuma: a hullámzás maga. Ennek következtében 58 Akinek itt felrémlik a Rheingold nyitójelenete, az nem minden alap nélkül láthat hasonlóságot a víz, a keletkezés a zene motívumai között. Különösen, hogy a Tenger - mint A vers és valóság állítja - egy rajnai hajóút során született. Vö. Szabó Lőrinc, Vers és valóság, Osiris, Budapest, 2001, 60. Annak a kuriózumnak azután, hogy a Loreley szikla alatt látott hullámzást nem maga a folyó, hanem egy technikai mű, a hajókerék keltette, inkább csak a pozitivista-életrajzi műértelmezés horizontjában volna jelentősége. Gyík egy napsütötte kövön" / 85
