Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Kulcsár Szabó Ernő: „Gyík egy napsütötte kövön"

hasonlóképpen nyitja rá egy emlékkép térbeli tágasságára, ahogy az Ősapám alanyi nézetváltása fordítja át a tapasztalati közelség bizarr érzékleteit egy kifürkészhetetlen demiurgoszi terv időbeli végtelenjébe. Ezek az alaki-szerkezeti mozgások nemcsak azt teszik lehetővé, hogy a belefoglaltságról éppúgy tudósítson a külső, mint a belső érzékelés is. (Érdemes megjegyezni, hogy az utóbbihoz hasonló szituáltságot a későnyugatos költészet még ekkor is csupán utóromantikus látványérzékeléssel és a statikus perspektíva szegényességével képes színre vinni.)55 A biopoétikai inszcenírozás úgy építi meg a tapasztalat tereit, hogy a natúréval való találkozás eseménye többszintű és soktényezős összhatásoknak mélyíti el a poétikai intenzitását. Az alábbi példában a jól hangoztatható, magánhangzó-értékű likvidákra hangolt melosz idilli szólama formai és szemantika tökéllyel olvad egybe a primer érzékleti artikulációval. Ráadásul úgy, hogy a vers (jambusi ritmus uralta) hangteste az ösz- szes érzékszerv teljesítményét képes „megszólaltatni".

S egyszerre a májusi éjben valami hullám megcsapott: illatok szálltak láthatatlan, sűrű és nehéz illatok, a lélegző, édes sötétben szinte párolgott a világ és tengerként áradt felém az orgona, jázmin és akác.

(Májusi éjszaka, 1934)

Modern költészetünknek ebben az egyik legtökéletesebb strófájában nem egyszerűen látjuk és halljuk a történéseket: ízek („édes sötét") és illatok56 teljesítik ki a taktilis érintkezés („megcsapott", „párolgott")

55 „A nappal fényében, zajában / Elődöng árva egymagában / A lelkem, tévedt jövevény, / Oly idegen nekem a hajsza, / A szívemet dalokra ajzva/Oly inkognito megyek én” (juhász Gyula: Esti dal, 1926)

56 Az orgona, jázmin és az akác nemcsak a látvány részei: a „sűrű és nehéz" illatok

82 / Kulcsár Szabó Ernő