Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Kulcsár Szabó Ernő: „Gyík egy napsütötte kövön"

Amikor tehát Heidegger arra emlékeztet, hogy „a kő világ nélküli, az állat szegényes világú (weltarm), az ember világképző",26 akkor az Uexküll-féle Umwelt helyett a környező vagy övező gyűrű (Umring), illetve a „kitörés" határait megtestesítő Enthemmungsring határozott zártságot jelző fogalmaival érzékelteti a nyitott világszerűség és az állati viselkedés határolt tere közötti különbséget. Mindez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy Heidegger ezzel a megkülönböztetéssel megismételné az emberi életvilág metafizikai fölérendelését a többi élőlény „csupán" biológiai-organikus világának. Az ember és az állat viszonyában inkább azzal a nehezen megválaszolható kérdéssel akar szembesíteni, vajon milyen különbség vagy hasonlóság adódik abból, hogy az állat környezethez való viszonyából hiányzik az emberi világnak az a feltárultsága, amely az állattal szemben lehetővé teszi, hogy valamit mint valamit értsünk meg27 s ilyenként legyen hozzáférésünk ahhoz. Az állati világ különös köztessége, amint azt a gyík nevezetes példája is mutatta, eszerint abban állna, hogy fogyatkozott világából nincs kizárva valami olyan gazdagságnak a megléte, amely nem a jelenvalóiét, hanem az élet fogalma felől mutatkozhatna meg. Bár „az élet lényege csak egy szűkítő vizsgálódás jegyében férhető hozzá, ez nem jelenti azt, hogy az élet [mint az organikus-biológiai „világ" - K. Sz. E.] az emberi jelenvalóléttel szemben csekélyebb értékű vagy alacsonyabb rendű volna. Az élet sokkal inkább olyan terület, amely a nyitottan-lét (Offensein) olyan gazdagságával bír, amilyenként azt az emberi világ vélhetőleg egyáltalán nem ismeri."28

26 Martin Heidegger, Die Grundbegriffe der Metaphysik. Welt - Endlichkeit - Einsamkeit = Gesamtausgabe. II. Abteilung: Vorlesungen 1919-1944, 29/30 k„ Vittorio Klostermann, Frankfurt/M., 20043, 261.

27 „A gyík nem egyszerűen előfordul a napon felmelegedett kövön. A követ felkereste, fel szokta keresni. Onnan eltávolítva nem marad meg (más)valahol, újra keresi - s hogy megtalálja-e, érdektelen. [...] Ha azt mondjuk, a gyík ott fekszik a szikla felületén, a »sziklafelület« szót át kellene húznunk, hogy jelezzük: az, amin fekszik, valahogy ugyan adva van neki, mindazonáltal nem mint sziklafelület ismert a számára." l/o., 291.

28 Uo„ 371-372.

66 / Kulcsár Szabó Ernő