Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Kabdebó Lóránt: „egy Költő Agya"

rialisztikus evilági történetességét ellenpontozó buddhista meséket sűrítve feldolgozó darabjaiig és a Dsuang Dszi-történetekig, a Tücsökzenét megelőző, de később lezárt, bibliai és Mohamed-történeteket magában foglaló Hálaadásig, végül az ezt követő összefoglalásig, a Tücsökzene Az Árny keze című darabjáig, amelyben poétikai gyakorlatként vállalja a teremtésben való részvétel, az eleve elrendeltséget megcélzó „kockajáték" és a „pontosan és szépen" működő kész mű visszakeresését a kezdetektől meglévő elgondoltságáig. És ha így értelmezem a Szabó Lőrinc-i poétikát, akkor a HoldfogyatkozásbeW léthelyzetet megelőlegező világmodellnek értelmezhetem Az elképzelt halál intarziáját:

De, hogy a

Mindenség is csak egy Költő Agya, úgylátszik, igaz.

Kérdés: miként jelenik meg a „csak" ebben a szentenciában. A Mindenséget lefokozó értelmezéssel, avagy a poézis értelmét felmagasztaló értékeléssel. Hadd válaszoljak erre a kérdésre a költő alkotásáról tett magyarázatával:

Nem is sejtik a kritikusaim (eddig), mennyi minden metrikai érdekesség rejlik ezekben a versekben! S tán még inkább a kompozíció tekintetében mennyi az eredeti rögtönzés, amelyet nem is tudom, hogyan, készen kihúztam a fejem valamelyik zsebéből. Zenei ismétlődések, szavakkal, sorkezdetekkel, teljes sorújrázásokkal, a dramatizálás különféle fajtáival szépen emelték a kívánt változatosság fokát, s velük egy időben a kifejezés különleges tömörsége valami olyan stílust, nyelvhasználatot teremtett, amilyenre én addig talán sohasem voltam képes.110 [...]

110 Szabó Lőrinc, Vers és valóság, 183.

50 / Kabdebó Lóránt