Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Kabdebó Lóránt: „egy Költő Agya"

Szabó Lőrinc pályaképe a költészet keresztútján áll. Nemcsak a magyar irodalomban, de a 20. század viléglírájában is, T. S. Eliot vagy Gottfried Benn csillagállása közelében. Költői teljesítményét leírhatjuk úgy is, mint olyan konok és következetes alkotóét, aki állandó igazságra törekvésével az egy Igazság létezését kérdőjelezi meg; költői alkatát bemutathatjuk mint célratörő egyéniséget, aki pályája beteljesítésével éppen a célját veszíti el; életútját követve a hit szolgálatában állt kálvinista papi-tanítói nemzedékek (a gáborjáni Szabók) utódát és a debreceni református kollégium neveltjét mutathatjuk fel benne, akiben megbicsaklik a hit is: Istenhez vágyódását az érzékelhető tényékhez való rideg kötődése minduntalan visszametszi. Ugyanakkor az életművet leírhatjuk úgy is, mint olyan reménytelen alkotóét, aki az egy Igazság széthullásának tudatosodásakor az Egy igazságának védelmét vállalja magára, vívva a személyiség szabadságharcát. Költői alkatát pedig úgy, mint aki történelmi-szociológiai célját elveszítve költői pályáját teljesíti be, életútját viszont a hitetlenség mélypontján láthatjuk feltűnni, amint költészetében sajátos üdvtant is izzít. Nem megoldásokat ad, de elszánt eltévedést és hiánytól szenvedő keresést. Sokat említett formai erőssége: ennek a sokféle másságnak az összefogása a kompozícióban. Sokat magyarázott merész szabálytalanságai: a hitetlenség szabályosságán ütött sebek; az üdvözülésért kiáltó szenvedés jajdulásai. Műveinek poétikaiig jellemezhető műfaji sajátossága: a csalimese, amelyben benne él az üdvtörténet is. A magam értelmezéseiben a kétféle olvasatnak az egyszerre való érvényességét keresem, a széttartó poétikák egy- beolvasását gyakorlom.

Ha költői alakját imigyen látom feltűnni, reprezentálhatja-e jobban őnála a 20. századot bárki is? A századot, amelyben minden törekvés éppen önmaga ellentétére váltott át; ahol a kimondott szó a megfogalmazás pillanatától mást fedez; ahol a tett állandó ellenkezésbe

Macmillan, London, 1990,180.

48 / Kabdebó Lóránt