Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Kabdebó Lóránt: „egy Költő Agya"

fogalmaz. A Holdfogyatkozás beleillik ezek közé is. Mint egy éppen az adott pillanatra reagáló remekmívű rézkarc.104 Somlyó György ma Is érvényes korabeli jellemzésével szólva:

[Elsősorban a rajz mestere ő. S mikor valamely természeti jelenséget idéz fel, az egyszerű párrímes jambu- sok vonalas rajzával, szinte eszköztelenül, különösen utolsó korszakának [...] egyes darabjaiban, akkor egyenesen utolérhetetlen, világirodalmi mértékkel mérve páratlan.

[...] Itt a valóság a maga legbenső természetében válik önmaga képévé, a tudományos megismerésnek és művészi beleérzésnek, a mértani ábrának és a költői ábrázolásnak oly bonthatatlan ötvözetével, ami - hogy a legmagasabb mértéktől se riadjunk vissza - engem mindig egyenesen Leonardo anatómiai és hidrológiai vázlatainak egyedülálló varázsára emlékeztet. [...] Ez a hibátlan szabályok szerint „kötött" vers kötetlenebbnek érződik a legszabadabb „szabadversnél". [...] éppígy elemezhetnénk a Tücsökzene bűvöletes záró képének, a Holdfogyatkozásnak „nagy némajátékát".

De a rajzolat visszakapcsolódik Az elképzelt halál motívumaihoz is. Az ott megfogalmazódott spirituális hangoltságú létkérdés továbbgondolása. Üzenetértékű, amely nemcsak egyetlen ember életútjának, valamint a benne foglalódó pillanatnak a megrögzítése, hanem (miként A földvári mólón esetében, az 1947-es Tücsökzene után) a létezés metafizikájának megérzékítése: a kézirat geometriai fogalmazásától („Mozdulatlanúl rohan minden út") a poétikailag tökéletesített, a filozófiába belefutó összegezésig: „Bár meg se moccan, rohan minden út." Ez az egész sorra ráfeszülő, enjambement-nal szét nem szakított mondat teszi ezt a verset az „ingyen kegyelem" részévé. Azzá a poéti104 Somlyó György, Szabó Lőrinc összegyűjtött versei = Uö., A költészet évadai, Magvető, Budapest, 1963, 324-326.

46 / Kabdebó Lóránt