Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)
Kabdebó Lóránt: „egy Költő Agya"
hallottuk, Ausztriába hogy húzták a deportált Dunát s gyárakban ma is puskatűz ajánlotta a hacacát... De csak szájon csókol a perc sjó remény némítja a jajt: Nem! Rabok tovább nem leszünk! És: Isten áldd meg a magyart! A Káprázat-c\k\us utolsó szonettje pedig a címmel ellenkezően (Kétségbeesés) a szerelmi hűség apoteózisával koronázza meg a költője által a Vita nuováta visszhangzónak tervezett verssorozatot: „Tarts meg hűséged gyönyörű hitében!"103 A véletlenül utolsónak maradt elkészült vers az 1947-es zárásra visszaválaszoló Holdfogyatkozás. Epizód vagy zárás? A vers keletkezése az előbbi helyzetbe utalja. Helyzetek és pillanatok cím alatt illeszt Utójátékként az 1947-es Tücsökzene után egy ciklust. Ezért a korábbi zárást Közjáték elnevezéssel, Az elképzelt halál alcímmel jelöli, így a strófáknak nem záró sorozataként, hanem beosztott egységeként tartja meg. Vélhetjük: az 1957-ben készült újabb verseket osztja a kötet végére, mint gyors megjelenési lehetőségbe, melyeket majd utóbb akart elrendezni a kötet egészében. Özvegye magyarázata szerint a Tücsökzene torzó lehetett csak, hiszen nem olyan világban éltünk 1957-ben, hogy saját teljes élet-ideológiai-politikai és spirituális koncepcióját beleírhatta volna a költő. „Mint egy kerítésnek, csak a tartóoszlopait verte le, és utóbb akarta megtölteni újabb kiegészítő versekkel." Torzó tehát a második Tücsökzene, zárásába belerejtve egy szenvedő ember fájdalmas „sebesültségeit", az élet során kísértő-szenvedtető, nagy ritkán kis diadalmakat felmutató pillanatait felvillantó jeleneteket. Pontosan 103 Kabdebó Lóránt, Titkok egy élet/mű-ben, 84. ,egy Költő Agya" / 45
