Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Váradi-Szitha Ábel: „...Telitett tér, álló idő..."

„arcának" további szétíródásához,92 és ezzel az éntelenség lírai színre- viteléhez is hozzájárulnak, éppen annak keleti eredete felé nyitva meg a ciklus olvasásának lehetőségeit. Bár Szabó Lőrinc nem haikuszerzőként vagy -fordítóként ismert, a pillanat lejegyzésére tett kísérletként is olvasható a 272. Pillanat című vers, amelyben a jelen (melynek nem reflektált átélése - tehát nem tételezése, hanem egyfajta fenomenológiai redukcióként történő megvalósítása - itt és most-ként a buddhista meditáció egyik fő célja) mint alapvetően vizuális/materiális lehetőség mutatkozik meg, ahogy azt maga a pillanat (pillantás) szó is sugallja (minta feltáruló jelen megpillantása), hiszen az érzékek közül egyedül a látás az, amely (akár a fényképezés technológiai lehetőségeit felidézve) elvileg képes kimerevíteni önmagát az intencionális tárgyban, az örökkévalóság látszatát keltve. Ebben az összefüggésben az idő legkisebb egysége a tér egy kimerevített képeként gondolható el, így nem véletlen, hogy (amiként a vizualizáció antropológiailag is az önmegértéshez kapcsolódik a 345. Töredék: A tücskökhöz című versben),93 a különböző keleti meditációs technikák - amelyek a kószáló figyelmet igyekeznek (a Pillanatban megjelenő szerelmes pillantástól eltérően tudatosan) stabilizálni - is erre az érzékszervre irányulnak, ahogy az a haiku pillanatot megörökítő törekvésében is megfigyelhető. A törekvés paradoxonét mindenesetre jelzi, bogy a Pillanat című versben a múlt idő tette beláthatóvá a pillanat megtörténtét, mint ahogy a 7 88. Vasúti tavak című vers semtudott szabadulni a képek szükségképpeni múlt idejűségétől, azonban a hang által mégis sikerült a jelenlét illúzióját felkeltenie a 16. sorban, ahonnan a vers olvashatóvá válik a Kosztolányi által is fordított úgynevezett „béka haiku" egy eddig nem ismert fordításaként („Zsupsz! Nagy csönd lett. Majd az ég / kisimult az utolsó vízgyürűn, (idáig 17 szótag, V-Sz. Á.) / s a béka megint azt mondta, hogy: Üm."). Az eredeti japán vers Matsuo Basho egyik legismertebb haikuja, amely a fordítások számát tekintve nevezhető ikonikusnak a magyar irodalom Kelettel folytatott párbeszédében,94

92 Vö. Lőrincz, Olvasás és különbözőség(e), 155-155.

93 Lásd Lörincz Csongor, „tücsökzenében új tücsökzene'', 191.

94 VAradi Ábel, Haikubéka-ugrások kelettől nyugatig. Avagy a haiku mint lét-beszéd-mód és/vagy funkció mediális kérdőre vonása = Studia Caroliensia, 2009.4. (X.), 15-32.

....Telitett tér, álló idő..." / 377