Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Váradi-Szitha Ábel: „...Telitett tér, álló idő..."

be, a diszkontinuitásként értett térbe olvasztva az életrajzi olvasatot megalapozó idő kontinuitását.88 A hang pedig, amely létrehozza ezt az ént, valamint az a hang, amibe beleolvad, aligha képes hordozni azt, hiszen mindkettő anonim/animális marad, „gazdátlan lebegő muzsika" (293. A cigány benned). Egy életrajzi olvasat így nem csupán a versekben és a Vers és valóságban89 is több helyen reflektált hiányos emlékezet által lesz aláásva (amely eleve jelzi az én totális birtokbavételének lehetetlenségét), hanem azáltal is, hogy maga az önéletrajz főszereplője, a lírai én felszámolása a versek vezérfonalaként lesz olvasható már a maga lírai eredetében. így az életrajzi olvasat - szöveg és olvasó közös teljesítményeként - egy olyan én rajzát látta/ olvasta félre, amely önmaga megszüntetésével közvetítette a keletit a prosopopeia (polifonikusan: prosopopeiák)90 figuráját működtetve. „A Tücsökzené-ben tehát egy olyan meditációs folyamatot kell követnünk, amely az idilli pillanattól indul, annak metamorfózisát, »epopeiává transzcendálódását« végigköveti, hogy végül elérkezzen a külső életrajz megszűnéséhez, az általános jelenhez, a versalkotás, az új teremtés jelenéhez."91

A Tücsökzene keleti olvasata amellett, hogy a kulturális közvetítés egy modelljét teszi értelmezhetővé a lírában, nem tematizálva, hanem a maga eseményszerűségében megragadva az éntelenséget, arra is lehetőséget teremt, hogy a szöveg intertextuális kapcsolatrendszerének eddig nem ismert elemeit hozza működésbe, amelyek így a lírai én

88 Kontinuitás és diszkontinuitás mint a ciklust szervező fogalompár kapcsán lásd Kabdebó, „A magyar költészet az én nyelvemen beszél", 223 és több helyen.

89 A Vers és valóság egy önéletrajzi olvasat vonatkozásában egyébként is meglehetősen kétélű fegyver, hiszen míg „önéletrajzinak nevezi a Tücsökzenét, addig arról is számot ad, hogy ,,[a] képeket - az egyes verseket - azonban nem sorrendben, időnek vagy logikának valamilyen vonalán haladva készítettem el, hanem aszerint, hogy melyik tolakodott elő leghatalmasabb erővel." Lásd Szabó L„ Vers és valóság, 183. Emellett arra is érdemes felhívni a figyelmet, hogy a „szó szerinti" megfelelésre való hivatkozás a kifejezés kétértelműségét játssza ki, hiszen vers és „valóság" megfelelésére vonatkozása (75. Debrecenben, 100. Latin dolgozat, 107. Az első vers) mellett van, ahol fordításra (777. Meccs a folyosón), van, ahol megidézett hangra (239. A szerkesztő elé), korabeli nótára (331. Nyár), vagy éppen Szabó Lőrinc saját diákköri versének idézett soraira (335. Kérdezhetek?) utal vele.

90 Vö. Lőrincz, Olvasás és különbözőség(e), 145.

91 Kabdebó, A költő életmeditációja, 136.

376 / Váradi-Szitha Ábel