Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Váradi-Szitha Ábel: „...Telitett tér, álló idő..."

amely - bár a korai évekre vonatkoztatható versekben még fenntartható egy kvázi életrajzi olvasat79 - mediális transzformációk során generálódik: mint fiktív emlékező én először a zenéből felkelő képekből létrehozza önmaga korábbi „emlékezett én"-jét, amelyet múlt időben tartva juttat szóhoz, miközben mondottként különít el magától, és övez egy „heliocentrikus" emlékezetuniverzum képeivel.80 így az emlékezett „én" és annak képei megkettőződve, az emlékező én víziójaként tűnnek fel a narratív szituációban.81 A fiktív énnek ezt a felbomlását eközben az a Múzsa teremti meg, aki egy az emlékezettel (81. Kigyúl a csillag) - a köteteimmel értelmezve egymást - lehetővé teszi annak tapasztalatát, hogy az emlékezet testesítse „meg azt az intencionális struktúrát, melyet kívülről kell a fantáziára szabni, hogy a fantázia kibontakozzék".82

Amennyiben ezt a fantáziát a látás, az érzékelés bekebelező, „egy adott pontból uralható" aspektusának tekintjük83 - ellentétben a „bipoláris szerkezetű",84 „vektoriálisan és eseményszerűen strukturált"85 hallás a Tücsökzenében is működtetett86 „érintettségével és involváltságával"87 -, akkor a folyamat az imagináriusban generálódó, elidegenedett én átsajátításaként válik értelmezhetővé, így az a jelenhez közelítve a versek igeidejében is követhető folyamatban oldódik fel a jelen idejű lírai én monoton generálódásában. Ez a lírai én aztán a végtelenbe tágítja önmagát, majd beleolvad a szférák zenéjé79 Vö. Kulcsár-Szabó, Urai hang, emlékezés és fikció, 248. Ennek határát a ciklusban Kabdebó Lóránt a 225. Gyász-zene című versre teszi: „Ezután az életrajz megszűnik a klasszikus értelemben vett fejlődésregény felépítési elveit követni. Az életrajzi folyamatosság már csak fikcióként marad, maga az életrajz csak jegyzetek, jelenetek formájában jelenik meg, amely alkalommá válik az ontológiai igény beteljesítésére, és a műalkotás kiteljesítésére." Lásd Kabdebó, A költő életmeditációja, 133.

80 Vö. Jacques Roubaud, Költészet és emlékezet. Leoprepész fiának találmánya, ford. Seláf Levente, Typotex, Budapest, 2007, 74-78.

81 Vö. Kulcsár-Szabó, A személyiségkonstrukció alakzatai a Tücsökzenében, 135.

82 Wolfgang Iser, A fiktív és az imaginárius. Az irodalmi antropológia ösvényein, ford. Molár Gábor Tamás, Osiris, Budapest, 2001,284.

83 Wolfgang Welsch, Esztétikai gondolkodás, ford. Weiss János, L'Harmattan - Magyar Daseinanalitikai Egyesület, [h. n.J, 2011, 27.

84 Uo.

85 Uo.

86 Kulcsár-Szabó, Lírai hang, emlékezés és fikció, 242.

87 Welsch, I. m., 27.

....Telített tér, álló idő..." / 375