Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Váradi-Szitha Ábel: „...Telitett tér, álló idő..."

érzelmek kerítik hatalmába. A létkerék/mandala középpontja körül, amely Menyhért értelmezésében a „világteremtés folyamatának kezdeti pontja", Schmidtnél (és a buddhizmusban általánosan) a három alapvető negatív érzelmet szimbolizáló állat helyezkedik el (itt: galamb/vágy, kígyó/gyűlölet és disznó/nem-tudás/szellemi vakság), amelyek nem egyszerűen elhelyezkednek, de egyben magukból teremtik (ahogy a pók a hálóját) és mozgásban is tartják a lét kerekét, köztük pedig (Menyhértnél a szemlélő „én" helyén) egy tengely pontjába sűrített üres tér helyezkedik el.

Mindez talán érzékelteti, hogy az „én" egy olyan elgondolása került a későmodern líra egyik meghatározó költői korpuszának horizontjába, valószínűleg nem ok nélkül, amely nemhogy a nyugati humanista diskurzust megalapozni képes egységes én-képzet hiányával szembesít (magát az ént egy hiányból eredeztetve), de egyenesen az emberi szenvedés okaként határozza meg ezt az ént, mely önnön ürességtermészetének nem-tudása miatt, illetve a három negatív érzelem által mozgatva generálja magát az idővel együtt adódó szamszárát. így az a kép, amely a Holdfogyatkozás utolsó sorába merevül, az én maga, amely önmagát megszüntetve állítja meg a lét kerekét, mely megállás maga a nirvána, „[...] így az egész emlékezéssorozat univerzumát, földi és égi határait a tücsökzene adja ki, olyasfajta keretként (vagy horizontként), amely így, térben elképzelve is, mindent magában foglal".77

A lírai én ilyen módon történő felszámolása a „Több-Mint-Én"- ben (270. Lelkiismeret) sajátos kontextusba helyezi a recepció egyik központi kérdését is, amely a Tücsökzene életrajzként történő olvashatóságát vagy éppen olvashatatlanságát járja körül.78 Végigtekintve a lírai én történetén a ciklusban, egy olyan én válik olvashatóvá,

dás („upádána"), 10. keletkezés („bhava", érdekesség, hogy Schmidt szerint ennek a Szánkhja-rendszerében a „szanszára" felel meg), 11. születés („dsáti"), 12. betegség, öregség halál. Az oksági láncolat elemzését lásd Schmidt, I. m., 128-145. Újabb összefoglalását lásd Laumakis, An Introduction, 105-123.

77 Kulcsár-Szabó, Lírai hang, emlékezés és fikció, 255.

78 A ciklus műfaji besorolását illető dilemmákkal kapcsolatban lásd Kulcsár-Szabó, Urai hang, emlékezés és fikció, valamint Lőrincz, Olvasás és különbözőség(e).

374 / Váradi-Szitha Ábel