Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Váradi-Szitha Ábel: „...Telitett tér, álló idő..."

Tovább árnyalja egy „buddhista" olvasat potenciális teljesítményét, hogy a recepcióban már korábban felmerült szimbólumok értelmezési mezőjét is képes tágítani, ahogy a Tücsökzene 1957-es záró verse (370. Holdfogyatkozás) végén kimerevülő pókháló („a pók sokszögű tündérlemezén") esetében, melyet Menyhért Anna tanulmányában73 így értelmez:

A pókháló a folklórban mint eget és földet, valamint a horizontális tér pontjait összekapcsoló, útmutató, életmentő jelkép szerepel. A hindu mitológiában Brahma (nevének jelentése: növekedés, dagadás) önmagából pókként megszövi a világ törvényszerűségeinek hálóját, s a pókháló a világmindenség ősanyagának, a kozmikus szövedéknek lesz jelképe. A mandala eredetileg az univerzum szimbóluma, amely a kör négyszögesítésének problémájával kapcsolódik össze, ahol a kör a kozmoszt, a négyszög pedig az egyént jelenti. A buddhista manda- lának végtelen számú variációja van, lényegük, hogy kör és sokszögek kombinációjából jönnek létre. Az alakzat középpontja a világteremtés folyamatának kezdeti pontját jelképezi.74

Amennyiben játékba hozzuk a Schmidt által is idézett létkerék szimbólumát („bhava-csakra'V5 akkor egy olyan én képzetével szembesülhetünk, amely egyszerre generálódik folyamatosan a függő keletkezés 12-es oksági láncolatának megfelelően,76 valamint a hat tapasztalati világban manifesztálódhat, aszerint, hogy éppen milyen

73 Menyhért Anna, Rajzok egy költemény tájairól. Motívum, szerkezet és jelentés Szabó Lőrinc Tücsökzenéjében = Újraolvasó, 95-129.

74 L/o., 123-124.

75 Schmidt, I. m., 130-131 (lábjegyzetben).

76 A12-es láncolat: 1. nem-tudás (sz. „avidjá"), 2. készségek/késztetések (sz. „szansz- kára"), 3. tudat/gondolkozás (sz. „vidnyána"), 4. név és forma/„„egyes lény, egyén" (individuum)" (sz. „náma-rúpa"), 5. hat terület (sz. „szad-ájatana", az érzékelés öt területe, plusz az elme (sz. „manasz“), amely a gondolatokat „érzékeli"), 6. érintkezés (sz. „szparsa"), 7. érzet („védaná"), 8. szomj (p. ,,tanh&', sz. „trsná"), 9. megraga....Telitett tér, álló idő..." / 373