Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Váradi-Szitha Ábel: „...Telitett tér, álló idő..."

ahogy arra a Vers és valóság is utal52, az én megszámlálhatatlan részre bomlása következik a 350. Búcsú című darabban („ízenként három- milliárd helyen!"), ami értelmezhető egyfajta panteizmusként (bár a Buddha megjelenései korlátlanok). A lírai én önmeghatározási lehetőségeinek ezt követő felsorolása („Szerelem, villamosság", „arany-gáz-atom", hő-sugár-mag") már önmagában is az én nyelvi megragadhatatlanságát nyomatékosítja, elmosva a személyt hitelesítő aláírást, majd ennek tárgyi oldalát is a későbbi híres sorban: „[...] De hogy a / Mindenség is csak egy Költő Agya, / úgylátszik, igaz.[...j" Utóbbit jóllehet a szubjektív idealizmus címszóval szokás leírni - mint a kötet számos más szöveghelyét is (például: „s csak én maradtam igazi hazám, / én, a néző...", 128. A kíváncsiság) -, nem számolva azzal, hogy a Tücsökzene (és a buddhizmus is) retorikailag „elvégzi", vagy a szöveg által elvégezni hagyja „az én határainak felnyitását",53 majd a végtelen térbe tágított felszámolását. Ez a feltétele például annak a belátásnak, amelyet a buddhista irodalomban is csak mint eldöntendő kérdést szokás elgondolni, tudniillik, hogy van-e vagy nincs én,54 valamint azt is láthatóvá teszi, hogy - mivel a lírai én nem képes új rögzített pozíciót elfoglalni - „a Tücsökzene nem támaszkodhatott a tragikus emelkedettségű nyelvhasználat ama változatára, amelyik a Semmi metafizikai végpontja felől nyerhette (volna) el a tiszta egyszólamúság méltóságának biztosítékait."55 A már említett önmeghatározási kísérletek közül mindazonáltal az utolsó („Térlakó Fény”) az, amely (bár a Vers és valóságban maga Szabó Lőrinc is „furcsállja")56 felbátoríthatja a „buddhista olvasót" ebben a különböző szólamok által felszabadított imaginárius szövegtérben,57 hiszen ahogy Schmidt ismerteti a „közönséges" elmélyülés (sz. szamádhi) tudatállapotait meghaladó „szférákat", arra utal, hogy a felébredésként

52 Szabó L., Vers és valóság, 268.

53 Lörincz, „tücsökzenében új tücsökzene", 173.

54 Vö. Schmidt, I. m., 147-154.

55 Kucsár Szabó, Szabó Lőrinc, 48.

56 Szabó L, Vers és valóság, 268.

57 Vö. Lörincz Csongor, Olvasás és különbözőség(e). Szöveg és műfaj(ok) viszonya a Tücsökzenében = Uö., A líra medialitása, 133-168,144.

....Telitett tér, álló idő..."/369