Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)
Váradi-Szitha Ábel: „...Telitett tér, álló idő..."
implikálja a forgást, ami a szamszára közismert mozgása, valamint a hangok mechanikus, előre rögzített, így uralhatatlan gyártását, amely a karma működéséhez hasonlóan (amely a szamszára szintén mechanikusan működő mozgatórugója) nem igényli az ember szabad akaratát, pusztán médiumként vagy közegként igényli fizikai jelenlétét, mely elszenvedi a halált, betegséget és a „szívek zűrzavarát". Ahogy a Vers és valóság fogalmaz: „A verkli a megállíthatatlan élet, a gépszerű ismétlődés.",42 melynek előre rögzített (bevésett) üzeneteit egy technológiai metafora közvetíti. Az időnek ez a gépszerű ismétlődése aztán a 276. Idő című versben olyan lírai ént generál, amely a vizuális emlékezés múlandó médiumaként („fényporszem") viszi színre az állandótlanság (sz. anitya) buddhista axiómáját a 297. Örök változás címűben. A Schmidt által is ismertetett tétel szerint az ember és világa öt - állandóságot nélkülöző - „lét-elem"-ből (p. „kandha", sz. „szkandha") épül fel, amelyek a következők: test vagy alak (p. „rúpa"), érzet (p. „védaná"), képzet (p. „szannyá"), késztetések (p. „szankhára") és tudatosság (p. „vinnyá- na"), mely utóbbinak egyik metaforája éppen a kísértet.43 „A kand- hák ilyetén mivoltából következik, hogy a belőlük összetett »lény« (szatta, sz. szattva), a »személyiség« v. egyéniség (szakkája), az »én« V. »lélek« {ottan, sz. átman), szintén nem maradandó valami, hanem, mint minden egyéb a világon, szakadatlan folyásban és változásban van, csak szakadatlanul egymásra következő mozgások összessége, csak folyton változó elemek összetétele - megmaradó elv nélkül."44 A szóbeliségben gyökerező buddhista tételt „az én egységét felbontó Szabó Lőrinc"45 olyan módon fordítja át a lírába („[...] a hova lett / nem azt mondja, hogy nincs! [...]"), hogy az képes a létezés folyamatos keletkezését és elmúlását kivonni a nem-létezés nihilizmusának 42 uo. 43 Schmidt, I. m., 146-147. 44 Uo., 147. 45 Kulcsár Szabó Ernő, A saját idegensége. A nyelv „humanista perspektívájának" változása és a műfordítás a kései modernségben = A fordítás és intertextualitás alakzatai, szerk. Kabdebó Lóránt - Kulcsár Szabó Ernő -Kulcsár-Szabó Zoltán - Menyhért Anna, Anonymus, Budapest, 1998, 93-111,104. 366 / Váradi-Szitha Ábel
