Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)
Váradi-Szitha Ábel: „...Telitett tér, álló idő..."
natkozó darabjaira helyezve a hangsúlyt, egy-két kivételtől eltekintve mintegy „posztkeletiként" olvassa a Tücsökzene verseit. Dolgozatom megközelítése mindazonáltal nem előzmények nélkül való, sőt a recepció két meghatározó vonulatának érintkezési pontjaként szeretné megértetni önmagát, bízva benne, hogy sikerült egy „jó kérdést", ha nem is ki-, de megtalálni. A magyar modernség korszakolási kérdéseiben elmélyülő líra- történeti gondolkozás által megalkotott, az 1930-as évek első felére datált későmodern korszakküszöb fogalma, amelynek - a lírai én poétikai kérdéseit firtató - előzményei a '20-as évek kritikai gondolkozásáig nyúlnak vissza,4 tette érzékelhetővé, hogy „[...] Szabó Lőrinc poétikájában 1930-tól a szubjektum műbeli megalkotódásának elve uralkodik el".5 Kulcsár Szabó Ernő diskurzusindító tanulmányában megállapítja, hogy ezt a fordulatot a Szabó Lőrinc-József Attila nemzedék szembesülése váltotta ki „az én-határok oldódásával",6 amely aztán lehetővé tette, hogy Szabó Lőrinc költészetében megjelenjen „az én perspektíváitól mega szabadított személytelenség szólama".7 Ez a szólam - amely nem egy „ideológia transzpozíciója", hanem a líra nyelvének eseménye8 - lesz az, mely olvasatomban kapcsolatot képes létesíteni a buddhizmus korabeli recepciójával, jóllehet a líra későmodern fordulatát tematizáló diskurzusban a Szabó Lőrinc költészetében a '20-as és '30-as években megjelenő keleti tematika megmarad egyfajta esetlegességnek,9 amelynek „tanulságait egy hangsúlyosan európai logikával működtetett poétikai gyakorlatban 4 Lásd Kulcsár Szabó, A kettévált modernség nyomában, 26. 5 Uo„ 41. 6 Uo„ 28. lUo. 8 Lásd Kabdebó Lóránt, Költészetbeli paradigmaváltás a húszas évek második felében = Újraolvasó. Tanulmányok Szabó Lőrincről, szerk. Kabdebó Lóránt - Menyhért Anna, Anonymus, Budapest, 1997,18-45.18. 9 Ahogy Kulcsár Szabó Ernő írja idézett tanulmányában: „Az ekkortájt született versek közül nem is annyira a relativáló, az entitás határokat feloldó bölcseletek elemeinek tematikai beszivárgása feltűnő (Tao Te King, Dsuang Dszi álma), hanem a belső horizontváltásoknak azok a példái, amelyek szabályszerűen a vers keletkezési folyamatában „jelenetezik elénk'' a mű alanyát (Az Egy álmai, Börtönök, Embertelen, Csodálkozás, Belül a koponyámon)." Kulcsár Szabó, A kettévált modernség nyomában, 41 -42. 356 / Váradi-Szitha Ábel
