Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Szele Bálint: Maradandó érték és értéktelen szöveg - Szabó Lőrinc Shakespeare-fordításai

a kérdést Nádasdy Ádám.63 Újabb és újabb szövegek jönnek, korízléstől, filológiai felfedezésektől, műfordítói alkattól függően, s ez természetes folyamat. Szabó Lőrinc - most már lassan ezt mondhatjuk - népszerű színházi előadásra alkalmatlan szövegei helyett egyre inkább műfordítói gyakorlatát és műfordítás-történeti szerepét tekinthetjük legfontosabb hagyatékának a magyar Shakespeare-irodalomban.

Szabó Lőrinc ugyanis mérföldkőnek tekinthető a magyar Shakespeare történetében: benne összegződik Arany és a Nyugat-nemzedék műfordítói tapasztalata, és belőle indul ki a XX. század második felének modern magyar Shakespeare-je. Ő (majd később Eörsi István) harcolta meg azt a műfordítói harcot, amely lehetővé tette, hogy a filológiai háttérben egyébként behozhatatlan előnyt élvező Nádasdy, valamint Varró és Kállay már gond nélkül hozhassanak be provokatív megfogalmazásokat, s ezeket a közönség és a szakma is könnyen elfogadja. Szabó Lőrincnek még bizonyára magyarázkodnia kellett volna, ha ő írta volna azt, hogy „befellegzett" vagy „rám cáfol" (Kállay Géza: Macbeth), ha úgy fogalmaz, hogy „szabálysértés minősített esete” vagy „halotti jegyzőkönyv" (Nádasdy Ádám: Vízkereszt), illetve, ha olyan kifejezéseket használ, mint Varró Dániel a Rómeó és Júliában: „könyökömön jön ki", „tesó" vagy „ürmöt kentem a csöcsömre".

Az „újrafordítás" kifejezés egészen mást jelentett és egészen más eredménnyel járt 1935-ben, az 1980-as évek mozgalmas időszakában és az 1990-es évektől, az üzleti alapon (is) működő színházak megjelenése után. Az 1930-as években Szabó Lőrincnek kellett lebontania az első magyar Shakespeare-összkiadásban szereplő elavult szövegek tekintélyét és egy új Shakespeare-fordítói gyakorlatot felépítenie, s ebben sikeresnek bizonyult, még ha a kritikusok egy része kifogásolta is megoldásait. Ha szövegei természetes életciklusuknál fogva egyszer feledésbe is merülnek, a Shakespeare-fordítói hagyományban betöltött szerepe maradandó értékként észrevétlenül is mindig megmarad.

63 Papp Sándor Zsigmond, így már vevők lesznek a nézők Shakespeare-re, Népszabadság, 2014. december 18. http://nol.hu/kultura/klasszikusok-forditva-1505111

354 / Szele Bálint