Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)
Kabdebó Lóránt: „egy Költő Agya"
Aztán - lárván, mely tavából kimegy - valami történt - szűk burka reped - valami történt: mindennél nagyobb meglepetés és éppoly szent titok, mint amely megteremtett: valami, aminek szörnyű előjelei a sok kínban, negyvenhét év alatt, éjenkint, mikor szívem elakadt és valahányszor néma fájdalom fuldokolt fel szoruló torkomon, azt súgták (ahogy az áldozati oltáron látott, elvérző bari teste is), hogy, új lét kövesse bár, minden halál fulladásos halál: mondom: valami történt, valami, ami mást hozott: a láp férgei elhagyták küszöbüket, a vizet... Üdvözlégy, Fény, testvérem, Örök-Egy! Valami történt A Jeszenyin-ciklus akkor, 1928-ban a költő megújulásának poétikai és retorikai esélyét licitálta ki, előkészítve az életmű csúcsaként megjelenő Te meg a világ kötetet. Aktuálisan a rím, a strófa és a szonett burkában egy, a személyiség menekülésének, felbomlásának és poétikai meg- komponáltsága visszaperelésének poétikai eseményét kinyitva - de zárva hagyva egy évtizedre az újjászületés metafizikai élményének átgondolását, amelyet majdan a Tücsökzene zárásaként fog érvényesíteni. Ugyanakkor a szövegben találkozunk egy jellegzetesen Szent Pál-i ihletű fordulattal, amely a protestáns műveltségű és igényszintű Szabó Lőrinc versében éppen az élettel való számvetés, a létezés folyamatosságát mérlegelő ciklus esetében nem lehet csak véletlen rímhívó megjelenés. Annál inkább nem, mivel csak harmadszorra 34 / Kabdebó Lóránt
