Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Szele Bálint: Maradandó érték és értéktelen szöveg - Szabó Lőrinc Shakespeare-fordításai

- írta idézett tanulmányában Schöpflin Aladár.

Ha újra kellett fordítani a drámát - ahogy Németh Antal jó szemmel észrevette elsősorban ezért volt: a természetes beszédstílus, a jó mondhatóság, az érthetőség, az erőltetett és merev versstílus megváltoztatása és a shakespeare-i szókincs felfrissítése érdekében. Szabó Lőrinc, ha nem is tudta bizonyosan, hiszen nem volt nyelvtudós, de ösztönösen sejthette, hogy Shakespeare a maga korában újító volt, aki a végletekig kihasználta az akkor még képlékeny koramodern angol nyelv rugalmasságát, a fix jelentések hiányát, új szavakat hozott létre, a régieket meglepő kombinációkban használta, és szívesen kreált szójátékokat. Szabó Lőrinc próbálta mindezt visz- szaadni fordításaiban. Gyakorlott műfordítóként kellően magabiztos volt ahhoz, hogy merjen provokatív lenni, talán kicsit szándékosan is feszítette a húrt, majd a reakciókat egybegyűjtve az 1955-ös nagy Shakespeare-kiadás számára létrehozta a szintézist, új, átdolgozott szöveget teremtett. Műfordítói alkatának fontos jellemzője az állandó munka, a fejlődés igénye: talán nem meglepő, hogy a fordítás későbbi változataiból a leginkább kifogásolt szavak már kimaradtak.16

Szabó Lőrinc és Németh Antal tehát elsőre sikerre vitték a közös vállalkozást, amit több éven át folytattak is. Németh Antal színházának a költő jó alapanyagot biztosított; együtt egy új Shakespeare-re- neszánszt indítottak el, aminek csak a második világháború kitörése vetett véget. Márai Sándor sem titkolta érzéseit - „a jövőben [a művet] Szabó Lőrinc tüzes, jóízű fordításában olvasom majd"17 -, de a mi szempontunkból legtalálóbb méltatást a már idézett Schöpflin Aladárnak köszönhetjük: „Ha összehasonlítjuk [Szabó Lőrinc átültetését] a régi jó Greguss Ágost feszes, színpadiatlan és sokszor bizony alig érthető fordításával, megkapjuk a mértékét annak a roppant haladásnak, melyet a magyar fordító művészet alig több, mint félszázad alatt elért." Pünkösti Andor a következőket vetette papírra:

16 Konkrét példákat a MacbethrőI és az az Ahogy tetszikről szóló részben mutatok be.

17 Márai Sándor, Műsoron kívül, Újság, 1935. november 15.

336 / Szele Bálint