Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Szávai Dorottya: „Sátánná koronáztam magamat"

Szempontomból további fontos hozadéka Szabó Lőrinc önértelmezéseinek, hogy egy Baudelaire szerelmi költészetére történő utalást is találunk a hivatkozott passzusban, melyben a kérdéses lírai corpusra vonatkozólag újabb megkülönböztetéseket találunk a refe- rencialitás-fikcionalitás kérdésének vonatkozásában:

Többnyire - a valóságban létező nőt leplezni kívánván, verseimben természeti tüneménnyé alakítottam át: tündérré, nimfává, Kalypszóvá, szirénné, sellővé, lidérccé, sőt káprázattá, zenévé. Most a fordítottját csináltam. Az elképzelt eszményt akartam valósággá, élővé tenni. Nem a tényleges történés lett számomra fontos, csak a lelki élmény.

[...] Az ábrándot megfogni, elevenként versbe kényszeríteni akartam. [...] Olyan - valami ok miatt elérhetetlen - asz- szonyokra gondolok, akikre hosszabb ideig is vágyódtam,

[...] és - talán - egy baudelaire-i Madame Sabatier-szerű jelenség [...] De soha nem helyeztem így - ennyire még - élő személyt sem a valóságba, mint most ezt a fantáziáit ideált.

[...]. Ami benne töményen valódi, az - az érzés.57

„A versfordítás a kör négyszögesítése" - írja Rába György.58

Az „autentikus", „hiteles" fordítás eszményéről jó ideje, és feltehetőleg jó időre lemondott az irodalom- és fordítástudomány. Nincs „jó" Baudelaire-fordítás. A kérdés csak az, a Szamártövis vagy A Sátán műremekei nyelvén megszólaló magyar Baudelaire visz-e közelebb bennünket ma, 2019-ben - mihez is? Az eredeti Baudelaire-hez, ha van ilyen... És nem utolsósorban Szabó Lőrinchez, akitől jól tudjuk: „S nem én vagyok, - a mű, / a vers a fontos!" (Tücsökzene, 158.)

Annyi bizonyos, hogy Szabó Lőrincnek hála, Baudelaire - a Tücsökzenével szólva (191.) -„lakónk, házunk barátja lett", nekünk, magyar olvasóknak, még akkor is, ha franciául is olvasunk Baudelaire-t...

temberben már csak gyéren, de annál szebben nyíló rózsák hatása. »Csak tudnám, ki vagy, Káprázat!« - sose tudtam meg." (L/o.)

57 Vers és valóság, 278. (Kiemelés: Sz. D.)

58 Rába György, Szép hűtlenek, Akadémiai, Budapest, 1969,4.

330 / Szávai Dorottya