Kabdebó Lóránt - Kulcsár-Szabó Zoltán - L. Varga Péter - Palkó Gábor (szerk.): „Örök véget és örök kezdetet”. Tanulmányok Szabó Lőrincről - PIM Studiolo (Budapest, 2019)

Szávai Dorottya: „Sátánná koronáztam magamat"

új művem. S minthogy fordított vagy eredeti költői műveknek ilyen javított kiadása minálunk, minttapasztaltam, itt-ott csodálkozást kelt, hadd hivatkozhassam [...] Goethe, Yeats, Baudelaire, Shelley [...] és más legnagyobbak példájára. [...] Végeredményben mégiscsak a mű a fontos; a műalkotás egésze, s nem a részletek.45

Azzal együtt, amire több értelmező is joggal figyelmeztet (például Szabolcsi Miklós, Rónay György, Kulcsár-Szabó Zoltán), hogy a köl- tőiségnek ez a nem-artisztikus felfogása, mely fordítási praxisából kirajzolódik, fordítástörténetileg is paradigmaváltó eseménynek mutatkozik, nem problémamentes, amennyiben szükségszerűen saját „prózaiságának" korlátaiba ütközik. ,,[E]z a versbeszéd azáltal, hogy túlságosan sok dísztelen élőnyelvi elemet, túlságosan sok prózát visz a fordított szövegekbe, sok esetben kortalanná, egymáshoz túlságosan hasonlatossá teszi őket, valamint [...] bizonyos (alapvető) líratípusokhoz egyszerűen nincs hozzáférése.''46

A kép mégsem ennyire egyöntetű: ha az ember keres, akkor talál ellenpéldát Szabó Lőrincnél is épp arra, amit az imént állítottam: hogy tudniillik Baudelaire-fordításai mai szemmel annyiban „hitelesebbek" vagy „korszerűbbek", amennyiben reduktívabbak, letisztul- tabbak és élőbeszédszerűbbek az akkori műfordító nemzedék átültetéseihez mérten. Jó példa erre a Le revenant című Baudelaire-vers, mely Szabó Lőrinc magyarításában A kísértet címmel jelent meg először 1923-ban a centenáriumi kiadványban, majd 1941-ben az Örök Barátaink I. kötetében (Jegyezzük meg, hogy 1943-ban Szabó Lőrinc sajtó alá rendezte a nagy triász-féle A Romlás virágai újabb kiadását.)47: „Rőtszemű angyali, éji lélek: / Szobádba vissza-visszatérek / Feléd lopózva nesztelen / Szorongó, árnyas éjjelen; / S mint ha a Hold hűs fénye érne, / Megborzongsz csókom hidegére; / Két karom úgy

45 Örök Barátaink I., 5., 7. (Bevezetés, kiemelés: Sz. D.)

45 Kulcsár-Szabó Zoltán, I. m., 302.

47 Vö. A Romlás virágai, I. m.

.Sátánná koronáztam magamat' / 323